2017. július 3., hétfő

Kutyakultúra? Eszik-e, vagy isszák?

A kérdés jogos, itthon, Magyarországon legalábbis eléggé. Gyakran hallom a gazdiktól, hogy bizony itthon a kutyatartásnak "nincs kultúrája". Én abban hiszek, hogy valakinek meg kell tennie az első lépést. Magamra vállaltam a feladatot. Most megalkotjuk a Kutyakultúrát!

Célom nem az, hogy jól megmondjam, mit kell tennie egy gazdinak, hanem az, hogy KÖZÖSEN alapítsunk egy olyan kultúrát, ami városi és vidéki gazdiknak is segíti a kutyatartást, és megszabadulhatnak a folyamatos feszengésektől. Szeretnék minden kérdésre választ szerezni azoknak a gazdiknak, akiknek kérdése van. Bármiről.

Valójában tehát a Kutyakultúra egy relatív kutyás közösség, elképzeléseim szerint az lesz legalábbis, és az a cél, hogy együtt osztozzunk abban a csodában, amit kedvenceinknek köszönhetünk. Hiszen mi másért is tartanánk ilyen remek állatokat, ha nem azért, hogy részt vegyünk az életükben, és fordítva. Hiszem, hogy a kutya-gazdi kapcsolat kicsit több annál, mint ami leírható. Mi gazdik elhatároztuk, hogy széppé tesszük azt az alig több, mint egy évtizedet, amit ezek a remek állatok itt, a Földön élhetnek. Ebben szeretnék segíteni.

Sok témát szeretnék érinteni. Mind a viselkedéskultúrát, mind az ápolást, a programlehetőségeket, a nevelést, de már most, a kezdetek kezdetén szeretném leszögezni, NEM OKTATÓBLOGOT ÍROK. Nem vagyok kutyaoktató. Gazdi vagyok. Nem azért akarok ezekről a témákról beszélni, mert okoskodni akarok. Célom az, hogy az életet még szebbé tegyem kutyák és emberek között.

Akár elfogadható, akár nem, a kutyák bizony családtagok. És nekik is a legjobbat szeretnénk. Hiszem, hogy ez megvalósítható.

Nézeteimet és tapasztalataimat magának az életnek, és lelki társamnak, négylábú legjobb barátomnak köszönhetem. Reményeim szerint mindez elég lesz. Persze nem. Hiszen TI is kelleni fogtok. Szeretném, ha elérnénk, hogy minél többen szóljanak majd bele a különböző témákba. Én őszintén remélem, hogy ez összejön. Idővel ugyan, de összejön.

Remélem, egy nap sikerrel járunk, és városi és vidéki kutyatartó gazdik egyaránt azt mondják majd "igen, már itthon is vagy kultúrája a kutyatartásnak". És őszintén remélem, hogy a még nem kutyás embereket is ösztönözni tudjuk majd, hogy merjenek állatot tartani. Hiszen oly' sok kutyus vár gazdira! És milyen rengeteg ember várja, hogy a szeretet, amit éhezik, otthon várhassa... Farok csóválva, ugatva, lelkesen ugrálva...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése