Dr, House-t néztem, mikor ezt a mondatot hallottam, és azt hittem, az orromon jön ki a víz, amit épp
ittam, annyira nevettem.
Eszembe jutott, hogy a kiskutyám három napja volt velem, amikor elpusztította a laptopkábelemet. Aztán az is eszembe jutott, amikor a kutyám kicsiként szétszedte a zoknijaimat, a bugyijaimat, megrágcsálta a magassarkúimat, néhány regényemet, és még... hú, nem is akarom elmesélni. Tora igazi pusztító volt fiatal korában. És utána mindig belelopta magát a szívembe a bocsánatkérésével, hiába pusztított a lakásban...
A rágcsálás nem véletlen, főleg a kölyökkutyáknál. Akárcsak egy gyermeknél, a fogzás bizony (esetünkben a fogváltás) komoly fájdalmakkal jár nekik,ráadásul elég komoly pszichológiai okai is vannak. A legtöbb kutya általában olyankor szokott rágcsálni, amikor veszettül unatkozik. És ha ez szeparációs szorongással van vegyíti, akkor többnyire a számunkra legkedvesebb tárgyainkat igyekeznek elpusztítani. Vajon hogy tudnánk mindezt ügyesen kiküszöbölni? Elsősorban kezdhetnénk azzal, hogy mindent elpakolunk, de ez roppant kényelmetlen lenne. Íme pár trükk a rágásmániásoknak!
Először is, nem véletlenül van az, hogy rengetegrengeteg rágcsatípus van a boltokban a kutyáknak. A kutyák ugyanis imádják. A legtöbb allergiában szenvedő kutyusnak is meg lehet találni a megfelelő finomságot, amivel akár egy fél napig le van kötve a buksijuk és a fogaik. Én például esküszöm a füstölt disznólábra (vigyázat, irdatlan büdös, dehát minél büdibb, nekik annál jobb), a füstölt marhalábszár (garantált kéthetes rágcsálás), és a csontformára préselt bőr rágcsák is. Persze nem garancia, hogy minden kutyus ezeket szereti, de Torának ezek jöttek be. Az is fontos, hogy ne mindig pont ugyanazt kapja az eb, ugyanis nekik is hamar unalmas lesz ugyanaz az íz. 
Emellett érdemes körbenézni jó kutyajátékok miatt. Egyik-másik kutyarágcsa közel sem olyan izgalmas, mint egy szuper játék, amit még dobálhat is magának és az ágyikójában aludhat vele. :) Ilyenkor nyáron remek strandra is vihető szériák kerülnek a piacra, szóval érdemes sasszemnek lenni. ;) Ha aggódunk, hogy a kutyajáték szétszedhető, lenyelhető darabkái vannak, először is kérdezzük az eladókat, ők biztosan segítenek, mindemellett javaslom, hogy először a játékot úgy adjuk a kutyusnak, hogy mi is ott vagyunk. Hamar kiderül, hogy mi a helyzet.
Mindemellett, ha a kutyus esetleg csak akkor érez késztetést arra, hogy rágcsáljon, amikor a gazdi nincs otthon, javaslom, hogy az egyik-másik sarokba, vagy az ágya alá, olyan helyekre, ahova szabad mennie, de nem tehet kárt semmiben, tegyünk pár kutyakekszet. Ez egy olyan "távolsági játék", amiről a kutya fokozatosan egyre jobban rá fog jönni, hogy inkább a kekszeket egye, ne a cipőinket. Az valahogy finomabb. :) Én úgy fogom fel, hogy ilyenkor a kiskutyám relatíve kekszdetektívvé alakul át. :)
Egy dolgot nagyon fontos számításba venni! Egyrészt azt, hogy ha rágcsálnivaló nasit adunk a kutyának, feltétlenül vegyük számításba a kutya étkeztetési szokásait. Ha rágcsát adunk neki, akkor kevesebb ételt kapjon, az elhízás ugyanis a kutyákra sokkal nagyobb veszélyt jelent, mint ránk, emberekre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése