"Ki a tököm eszik bakelitet?" - Rágcsávók és rágcsajok

Dr, House-t néztem, mikor ezt a mondatot hallottam, és azt hittem, az orromon jön ki a víz, amit épp

ittam, annyira nevettem.

Eszembe jutott, hogy a kiskutyám három napja volt velem, amikor elpusztította a laptopkábelemet. Aztán az is eszembe jutott, amikor a kutyám kicsiként szétszedte a zoknijaimat, a bugyijaimat, megrágcsálta a magassarkúimat, néhány regényemet, és még... hú, nem is akarom elmesélni. Tora igazi pusztító volt fiatal korában. És utána mindig belelopta magát a szívembe a bocsánatkérésével, hiába pusztított a lakásban...

A rágcsálás nem véletlen, főleg a kölyökkutyáknál. Akárcsak egy gyermeknél, a fogzás bizony (esetünkben a fogváltás) komoly fájdalmakkal jár nekik,ráadásul elég komoly pszichológiai okai is vannak. A legtöbb kutya általában olyankor szokott rágcsálni, amikor veszettül unatkozik. És ha ez szeparációs szorongással van vegyíti, akkor többnyire a számunkra legkedvesebb tárgyainkat igyekeznek elpusztítani. Vajon hogy tudnánk mindezt ügyesen kiküszöbölni? Elsősorban kezdhetnénk azzal, hogy mindent elpakolunk, de ez roppant kényelmetlen lenne. Íme pár trükk a rágásmániásoknak!

Először is, nem véletlenül van az, hogy rengetegrengeteg rágcsatípus van a boltokban a kutyáknak. A kutyák ugyanis imádják. A legtöbb allergiában szenvedő kutyusnak is meg lehet találni a megfelelő finomságot, amivel akár egy fél napig le van kötve a buksijuk és a fogaik. Én például esküszöm a füstölt disznólábra (vigyázat, irdatlan büdös, dehát minél büdibb, nekik annál jobb), a füstölt marhalábszár (garantált kéthetes rágcsálás), és a csontformára préselt bőr rágcsák is. Persze nem garancia, hogy minden kutyus ezeket szereti, de Torának ezek jöttek be. Az is fontos, hogy ne mindig pont ugyanazt kapja az eb, ugyanis nekik is hamar unalmas lesz ugyanaz az íz. 

Emellett érdemes körbenézni jó kutyajátékok miatt. Egyik-másik kutyarágcsa közel sem olyan izgalmas, mint egy szuper játék, amit még dobálhat is magának és az ágyikójában aludhat vele. :) Ilyenkor nyáron remek strandra is vihető szériák kerülnek a piacra, szóval érdemes sasszemnek lenni. ;) Ha aggódunk, hogy a kutyajáték szétszedhető, lenyelhető darabkái vannak, először is kérdezzük az eladókat, ők biztosan segítenek, mindemellett javaslom, hogy először a játékot úgy adjuk a kutyusnak, hogy mi is ott vagyunk. Hamar kiderül, hogy mi a helyzet. 

Mindemellett, ha a kutyus esetleg csak akkor érez késztetést arra, hogy rágcsáljon, amikor a gazdi nincs otthon, javaslom, hogy az egyik-másik sarokba, vagy az ágya alá, olyan helyekre, ahova szabad mennie, de nem tehet kárt semmiben, tegyünk pár kutyakekszet. Ez egy olyan "távolsági játék", amiről a kutya fokozatosan egyre jobban rá fog jönni, hogy inkább a kekszeket egye, ne a cipőinket. Az valahogy finomabb. :) Én úgy fogom fel, hogy ilyenkor a kiskutyám relatíve kekszdetektívvé alakul át. :) 

Egy dolgot nagyon fontos számításba venni! Egyrészt azt, hogy ha rágcsálnivaló nasit adunk a kutyának, feltétlenül vegyük számításba a kutya étkeztetési szokásait. Ha rágcsát adunk neki, akkor kevesebb ételt kapjon, az elhízás ugyanis a kutyákra sokkal nagyobb veszélyt jelent, mint ránk, emberekre!

Bűzös téma - a kutya meg a kakija

A kutyakaki elég finnyás téma a mai világban, azonban a kutyások kultúrájában kifejezetten jelentős szerepet játszik. Mindegy, hogy városi, vagy vidéki kutyáról van szó, egy dolog biztos - a kutyakakit fel kell szedni. Ezt sokan szívesen elfelejtik, és nem is mindenki számára világos, hogy miért is olyan fontos ez. Úgy gondoltam, ideje lesz összeszedni az okokat - ahogy a kakit is. :) 

A kutyakaki felszedés szerintem az egyik legidegesítőbb sport széles e világon. Főleg, mivel a kutyuk szeretnek a lehető leglehetetlenebb helyekre alkotni. Tora például hobbiszinten megy a lehető legnagyobb gazok kellős közepébe, vagy épp a legmesszebb tőlem, hogy letegye a csomagját. Ez szagszempontból baromi jó, ellenben azért el is kell mennem. :D Sokszor még én is elgondolkodom, miért jó ez a kakizacsis bohóckodás. De bizony mindig ráébredek, hogy márpedig hasznos és fontos. 

Na,de komolyra fordítva a szót. A kaki felszedése nem csak azért fontos, hogy a szag ne terjengjen jobbra-balra (bár szerintem ez is nagyon fontos szempont), hanem azért, mert a kutyakaki bizony sok dolgot elárul. 

A vidéki kutyák többsége kertes házban lakik, és a kert az ő otthonuk és egyben a toalettjük is. Mint tudjuk a kertben elpottyantott ürülék gőze nem túl egészséges, sajnos, ha sokáig azt szívják magukba, bizony komoly egészségügyi károkat okozhat, nem csak a kutyának, hanem a gazdiknak is. Emellett lássuk be - a kutyakaka nem épp a kert dísze. Érdemes egy lapátot beiktatni csak erre, és 1-2-3 naponta összeszedni a potyadékokat. 

A városban élő kutyáknak elég kicsi része az, akik kertes házban lakhatnak. Többségük nem otthon (legalábbis jobb esetben) adja ki magából a megemésztett vacsit, hanem az utcán, a séta közben. Ugyebár a kutyagazdik tudják, zacsiba kell csomagolni a csomagot és kukába vele.

Miért is jó, ha összeszedjük a potyadékot? 

Egyrészt, mert nem fognak haragudni ránk a többiek. Lássuk be, mi sem szívesen lépünk kutyakakába, és nem örülünk, ha a kutyusunk feleszi a másikét. Mindemellett szeretnénk, ha a nem kutyatulajdonosok sem úgy néznének ránk, mint közveszélyes őrültekre, épp ezért rájuk is tekintettel kell lennünk. 

Sok-sok gyerkőcöt látunk kúszni-mászni az utcán. Nem hiszem, hogy akár a szülők, akár mi magunk örülnénk neki, ha esetleg a gyerkőc elesne, és beletenyerelne, vagy ne adja ég, a szájába venné. 

A legfontosabb talán a higénia mellett az, hogy így tudjuk ellenőrizni kutyunk egészségi állapotát. Az ürülék ugyanis sok mindent elmondhat kedvencünk emésztéséről. Ahhoz pedig, hogy minden nap ellenőrizhessük őket, fel kell szedni a csomagot. Így az esetleges férgeket, a véres hasmenést, minden egyebet időben észrevehetünk. El sem lehet képzelni, mekkora szerencse, és mennyire fontos, hogy időben észrevegyük a betegségeket. Ha más nem, ez igenis sokakat motiválhat. 

Összevetve, ha rám hallgatnak, akkor a kutyakakát igenis érdemes felszedni. Nem javaslom senkinek, hogy idegen kutyák potyadékait is összeszedje (ilyet csak erős gyomrúak tesznek), de ha mégis, érezzék, hogy emelem kalapom! Én abban hiszek, hogy ha mindenki a saját kutyája potyadékait képes felszedni, máris mindenki jobban érzi magát mind otthon, mind az utcán. És legyünk őszinték - a kutya felelősséggel jár. Ez is beletartozik a gazdilétbe. És legyünk őszinték - így is megéri. :) 

Nyár van, de semmi baj

Egy kis szezonális téma - nyár. 

Kutyával a nyár nem egyszerű. Nekünk, gazdiknak már kész felszereléseink vannak a nyári hőségre. Minden blogot, újságot elolvasunk erről, megvásároljuk a legdrágább felszereléseket, stb. 

Persze megtanultuk a legalapvetőbb szabályokat, azonban a miértekre gyakran nem térünk ki. Arra gondoltam, hogy most összeszedjük a meleg okozta károk elkerülésére alkalmas eszközök és teendők listáját. :) Legalábbis három részt mindenképp kielemzünk.

1. VÍZ, JÉG

Mindenhol ezt olvassuk: Séta közben legyen nálunk víz. Mindig tudjunk adni vizet a kutyusnak. Ez tényleg így is van. Azonban nagyon fontos, hogy a víz ne legyen túl hideg, mert leforrázhatja a torkát az eb (igazi paradox). Az is fontos, hogy a séta ne men

jen át abba, hogy a kutya folyamatosan igyon. Az ivásban és a játékban meg kell találni az arany középutat, és ezt nekünk kell koordinálni. Mindemellett meg kell próbálni odafigyelni, hogy a kutya csak a saját táljából igyon. Sokan nem szeretik, ha az ő kutyusuk táljába beleisznak, és ez érthető. Amellett, hogy a folyadékpótlásra figyelni kell, a higéniára is koncentráljunk. 

Jeget is lehet adni a kutyusnak, de szigorúan ellenőrzött körülmények között, okosan, mértékkel. Én például azt csinálom, hogy egy szilikon kutyajátékot feltöltök vízzel és lefagyasztom. Tora ezt kapja meg délután, és megtanulta beosztani. Nem sieti el. Ezt persze nem könnyű megtanítani az ebeknek, de érdemes megpróbálni, mert nagyon szeretnek jégkockával bohóckodni. Kezdőknek javaslom, hogy a vizes táljába tegyenek a vízbe egy jégkockát. Nagyon fogja élvezni. :) 

2. NASI, ÉTEL, HŰSÍTŐ FINOMSÁGOK

A víz mellett sokan nasit is szeretnek vinni a sétákhoz. Én azt javaslom, hogy séta közben ne igazán etessük a kutyát, az nem vezet feltétlenül jóra. Ha egy nagyobb kirándulás alatt, vagy egy strandolás közben etetni szeretnénk, akkor viszont a mértéket szintén tartani kell, ahogy azt is, hogy a kutya kicsit pihenjen az evés után. 

Ugyanez vonatkozik az otthoni étkezésekre is. A nagy melegben lehet kicsit csökkenteni az adagot, és utána ne fusson az eb feltétlenül 10 km-t. Nem igazán egészséges...

A nyár szinte egyenesen arányos a gyümölcsök tobzódásával. Ilyenkor akarva-akaratlanul osztogatjuk a kutyáknak a finomabbnál-finomabb falatokat, és lássuk be - jól tesszük! Mindamellett, hogy a kutyáknak nagyon jót tesz a vitamin, a gyümölcsök is hűsítik és hidratálják őket. 

Persze sok gyümölcsre mondják, hogy nem szabad adni a kutyának. Ez a kérdés eléggé vitatott... Ott van például a rettegett szőlő... Az én kutyám mondjuk imád vele focizni, de Beni, a mi kis haverunk gond nélkül burkolja magába. És jelentem - maximálisan egészséges. Az az igazság, hogy véleményem szerint a kutya nem hülye. Nem fog semmiből sem sokat enni, ami káros. Nem fog olyan gyümölcsöt enni, ami nem tesz jót neki. Hiszem, hogy van eszük és nem fogják magukat feltétlenül veszélybe sodorni. Tora él-hal a dinnyéért, imádja az almát, a banánt, a barackot, de epret csak mértékkel eszik. Ezek ilyenkor, nyáron könnyen beszerezhetőek, a kutyám pedig boldog. :) 

Nekem nyáron nagyon bevált az is, hogy hideg, laktózmentes tejjel itatom Torát (a sima tejjel nem kockáztatok, nem esik jól neki a hascsikarás). Egy keveset (fél pohárnyit pl.) ha adok neki, sokkal gyorsabban lehűl. 

Na, és a fagyi... én mindig azt mondom, hogy egy icipicit kaphat, de azért egy komplett kehellyel ne adjunk neki...

3. MOZGÁS

Továbbra is állítom, hogy kíméljük a kutyát. Minden gazdi tudja, a tűző napon ne futtassuk az ebet, valamiért nekik sem tesz jót. 

Sokan kihasználják az alkalom adta lehetőséget,és strandra viszik a kutyát, ami remek ötlet, de a napsütésre és a melegre ilyenkor is tekintettel kell lenni. Hiába vagyunk közel a vízhez, a napszúrás rájuk is hatással van. Elég durván. 

De mozgásra szükségük van. Én azt javaslom, hogy strandolni délután, este menjünk, sétálni, és sportolni vagy korán reggel, vagy akkor induljunk, ha nem tűz a nap. 

Remélem, érdekes, és informatív volt a bejegyzésem! Ha van kedved, megoszthatod velem, velünk a véleményedet, vagy a szokásaidat, Te mivel szoktad lehűteni a kutyusodat? :) 

Kicsi angyalom, Tora

Bemutatom Nektek életem legcsodálatosabb barátját és egyben a lelki társamat, Torát. 

A kiskutyám 2011 novemberében született egy amstaff anyuka és egy (fogalmam sincs milyen) keverék apuka keresztezéséből. 

Középtestű, 20 kg körüli életvidám és egészséges kutyus, aki él-hal a játékért. 

Mikor először megláttam, nagyot dobbant a szívem. A kis szőrpamacs úgy nézett ki, mint amilyennek álmaim kutyusát rajzoltam az oviban. El sem hittem, hogy egy nap világra jöhet. De mégis. 

Még abban az évben karácsonykor édesanyám el is ment érte, és elhozta őt a családba. Sosem felejtem el. Kis, piros szalag volt a nyakában, mikor letette az előszobában. Én leültem a földre, könnyeztem, Tora pedig belemászott az ölembe, és... mi onnantól tudtuk, amit tudni kellett. 

Akkor megfogadtam, hogy én leszek a legjobb gazdi, ő pedig a legboldogabb eb. 

Hát, ez nem jött be. 

Az elején nem ment semmi sem zökkenőmentesen, sőt. Igazából gazdiként amit lehetett, azt el is szúrtam. Ha Tora beszélni tudna, valószínűleg azt mondaná, nem volt könnyű dolga velem. 

Egy napon minden megváltozott, és lehetőségem volt megtanulni, mi az az igazi gazdi. És ráébredtem, milyen jó kutya is ő. Nem ő hibázott, hanem én. Azóta sokkal komolyabban veszem az ebnevelést.

Sosem gondoltam volna, mennyit számít a szocializáció például. Bezzeg mára már el sem tudom képzelni az életünket két legjobb barátnőm és az ő kutyusuk nélkül. Együtt küzdöttünk a kutyaneveléssel, száz és ezer programot csináltunk együtt, és ez még csodálatosabbá tette az életet. A barátság évek óta töretlen, és elmondhatatlanul hálás vagyok nekik. 

Persze sok más kutyás barát is csatlakozott a "falkánkba", de azért mégiscsak egy igazi van. :D Nélkülük nem hiszem, hogy képes lettem volna ilyen csodálatos kutyust nevelni. 

Mindemellett a barátok segítenek egymásnak. Ez nem csak az emberekre, hanem a kutyákra is igaz. Gyakran látom, hogy mennyire örül Tora, ha egy rég nem látott falkatagját újra meglátogathatja. 

Persze a családom is rengeteget segített abban, hogy Tora a lehető legkiegyensúlyozottabb és legboldogabb kutyus legyen. Édesanyám mindenben segített. Mindenben. 

A húgaim pedig abban, hogy a kiskutyám megszerette a gyermekeket.

Aztán az életünk ismét nagyot változott. Családdá lettünk. Már nem csak ketten voltunk, hanem betoppant a szívünkbe és az életünkbe az, aki hozzánk tartozik. Eleinte meglepő volt, de legalább annyira szereti Torát, mint én. Ahogy telt az idő, azt tapasztaltam, hogy a párom, és Tor bizony szintén nagyon szoros kapcsolatban vannak. Tora egyértelműen nem háziállat nálunk, hanem családtag. 

Igyekszünk mindenből a legjobbat adni neki. Sokat mozgunk, játszunk, kirándulunk, és az elmúlt időszakban az úszás is egyre jobban megy. Rengeteget tanulunk és még többet dolgozunk azon, hogy fejlődjünk. Mind mi, gazdik, mind pedig Tora. Az a cél, hogy kiegyensúlyozott, boldog kutya legyen. Hisz mi más értelme lenne a gazdilétnek? 

Hogy mi vár ránk a jövőben? Nos, nem tudjuk. De izgatottan várjuk. Egy biztos, mindig tenni akarunk azért, hogy boldogok legyünk és kiegyensúlyozottak. Együtt.

A legjobb gazdiidomár - a kutya

A kutyák nagyon különleges lények. Mindamellett, hogy okosak, értelmesek, és fogékonyak az új dolgokra, minket is kitartóan képeznek. Nincs gazdi, aki nem igazolná, hogy a legjobb oktató a saját kutyája. Ugyanis nincs két különböző eb, aki ugyanazt a nevelési struktúrát igényelné. Gondoljunk csak bele! Milyen abszurd, ha megkérünk egy csivavát, hogy vadásszon galambokra - hiszen a galamb egyiknél-másiknál kétszer nagyobb! Ellenben ha ugyanezt kérjük egy vizslától, gondolkodás nélkül megteszi, a vérében van. 

Azonban ha fajon belül várjuk el az azonos viselkedést, szintén csalódni fogunk. Ott vannak a meseszép border collie-k, akik, mint köztudott, terelőkutyák. Hányan láttuk a Babe, a kismalac című filmet? MINDENKI, ugye? Abban tökéletesen megmutatkoznak a borderek terelő ösztönei. Azonban lássuk be, többen is ismerünk olyan collie-t, aki véletlenül sem akar terelni. Ez nem azért van, mert buta. Szimplán az ösztön nem olyan erős bennük, mint bármelyik fajtatársában. 

Ezek az ösztönök nem azért kopnak el, mert ők ezt akarják - egyszerűen az emberek között a létfenntartáshoz szükséges alapvető ösztönök mind-mind fokozatosan kopnak - HA engedjük. Ezt nem teljesen mi döntjük el. Az a labrador, aki nem akar vízbe merészkedni, nem is fog, hiába köztudott, hogy szinte már kopoltyújuk van, annyit lennének a vízben. 

És akkor még a keverék kutyákról nem is beszéltünk. Kérem, engedjék meg, hogy kicsit személyes irányba tereljem a dolgot, tudniillik én is kutyatulajdonos vagyok. A saját négylábú mentorom nem más, mint Tora. Az egyik legdrasztikusabb és leghatározottabb tanár széles e világon.

Tora egy igazi játszótéri szerelemgyerek, aki idestova 5 éve él velem. Rengeteg, hihetetlenül sok munka és kitartás kellett, hogy a közös együttélés zökkenőmentes legyen. De merem állítani, a folyamat sikerrel zárult.

Tora, büszkén állítom, hogy az egyik legjobb tanárom a világon. Mindamellett, hogy a kutyatartás csodáiba neki köszönhetően pillantottam bele, bizony az élet imádatát és az őszinte szeretet csodáit is ő tanította meg nekem. De gondolom, ez egy gazdinak sem meglepő. Mindenki ugyanígy vélekedik a sajátjáról. És ez így normális. A következő bejegyzéseimben sorra veszem mindazokat a tapasztalataimat, amiket Torának köszönhetek. 

Kutyakultúra? Eszik-e, vagy isszák?

A kérdés jogos, itthon, Magyarországon legalábbis eléggé. Gyakran hallom a gazdiktól, hogy bizony itthon a kutyatartásnak "nincs kultúrája". Én abban hiszek, hogy valakinek meg kell tennie az első lépést. Magamra vállaltam a feladatot. Most megalkotjuk a Kutyakultúrát!

Célom nem az, hogy jól megmondjam, mit kell tennie egy gazdinak, hanem az, hogy KÖZÖSEN alapítsunk egy olyan kultúrát, ami városi és vidéki gazdiknak is segíti a kutyatartást, és megszabadulhatnak a folyamatos feszengésektől. Szeretnék minden kérdésre választ szerezni azoknak a gazdiknak, akiknek kérdése van. Bármiről.

Valójában tehát a Kutyakultúra egy relatív kutyás közösség, elképzeléseim szerint az lesz legalábbis, és az a cél, hogy együtt osztozzunk abban a csodában, amit kedvenceinknek köszönhetünk. Hiszen mi másért is tartanánk ilyen remek állatokat, ha nem azért, hogy részt vegyünk az életükben, és fordítva. Hiszem, hogy a kutya-gazdi kapcsolat kicsit több annál, mint ami leírható. Mi gazdik elhatároztuk, hogy széppé tesszük azt az alig több, mint egy évtizedet, amit ezek a remek állatok itt, a Földön élhetnek. Ebben szeretnék segíteni.

Sok témát szeretnék érinteni. Mind a viselkedéskultúrát, mind az ápolást, a programlehetőségeket, a nevelést, de már most, a kezdetek kezdetén szeretném leszögezni, NEM OKTATÓBLOGOT ÍROK. Nem vagyok kutyaoktató. Gazdi vagyok. Nem azért akarok ezekről a témákról beszélni, mert okoskodni akarok. Célom az, hogy az életet még szebbé tegyem kutyák és emberek között.

Akár elfogadható, akár nem, a kutyák bizony családtagok. És nekik is a legjobbat szeretnénk. Hiszem, hogy ez megvalósítható.

Nézeteimet és tapasztalataimat magának az életnek, és lelki társamnak, négylábú legjobb barátomnak köszönhetem. Reményeim szerint mindez elég lesz. Persze nem. Hiszen TI is kelleni fogtok. Szeretném, ha elérnénk, hogy minél többen szóljanak majd bele a különböző témákba. Én őszintén remélem, hogy ez összejön. Idővel ugyan, de összejön.

Remélem, egy nap sikerrel járunk, és városi és vidéki kutyatartó gazdik egyaránt azt mondják majd "igen, már itthon is vagy kultúrája a kutyatartásnak". És őszintén remélem, hogy a még nem kutyás embereket is ösztönözni tudjuk majd, hogy merjenek állatot tartani. Hiszen oly' sok kutyus vár gazdira! És milyen rengeteg ember várja, hogy a szeretet, amit éhezik, otthon várhassa... Farok csóválva, ugatva, lelkesen ugrálva...