Bővül a család...

Na, jó, itt valami nincs rendben...

- Gyere, Tora!

Megyek is! Jól megszaglászlak magamnak, Gazdi... Fura a szagod... Te vagy, de mégis inkább... Ti...

Ki van benned? Mi ez?

Úgy bizony, kedvenceink elég hamar kiszagolják, ha a család egy kis kétlábú világ csodájával bővül. Hogy ez hogyan is történhet? Nos, mert ők figyelnek. És, mert az orruk a legérzékenyebb és talán a legélesebb érzékszervük. 

Ahogy Alexandra Horovitz is írta:

"A beszippantott illatot az orrban található különleges szövet lelkes fogadtatásban részesíti. A legtöbb fajtatiszta, és szinte kivétel nélkül valamennyi keverék kutyának hosszú orra van, amelyet ezzel a szövettel bevont csatornák egész labirintusa hálóz be."

(A kutya szerint a világ című könyv)

Na, szóval azt már értjük, hogy szimat felügyelőink megérzik a változást. Tora is ilyen volt. Egyik pillanatról a másikra többet szaglászott engem és értetlenül nézett rám. Mikor megcsináltam a terhességi tesztemet, máris értettem, mi a helyzet.

Szóval Kedves Hölgyeim! Ha kis kedvencünk viselkedése megváltozik, érdemes visszaszámolni és tesztet venni! ;)

Ha pozitív lesz a teszt, mindenki kicsit megzakkan a családban. Az első pillanattól kezdődik a családalapítási sokk, és az orvosi vizsgálatok, a reggeli rosszullétek, és még sorolhatnám- ezekről nem én szeretnék mesélni. Az minket most sokkal jobban érdekel, hogy mindez milyen hatással van kedvenceinkre.

Kép forrása: www.healthline.com

A gazdik megváltoznak. Gyakran feszültebbek, anya hisztisebb, sokat dekkol a wc felett, esetleg fájdalmai vannak, szenved, vagy épp madarat lehet vele fogatni, esetleg ezek mind együtt. A kutyák ezt érzik. Hogyan tehetjük nekik is könnyebbé ezt a 9 hónapot?

Nos, én őszinte szívvel javaslom, hogy ne hagyjuk ki őket se semmiből! Elvégre a kutya ugyanúgy a család tagja, és az a cél, hogy a gyerkőccel is a lehető legjobban meglegyenek majd. Hogy mi ebben hogyan segíthetünk nekik? Pár hasznos kis tanács:

1: Ha szaglássza Anyut, had szaglássza!

Ők az orrukkal építik fel a világot. Nem lesz semmi baja a gyereknek, ha a kutya megszagolja, vagy megbökdösi a pocakot. Ha már nagyobb a gyerek, had tegye a fejét a pocakra, többet hall, mint mi. Érteni fogja, a kutyák nem buták. És nekünk is jól esik! :) Simogassuk kedvencünket, és merjünk beszélni a babáról!

2: Ha sírni kell, sírd ki magad a kutyád vállán!

Egy kismama gyakran szeszélyes. Hol jó a kedve, hol a világát sem tudja a bánattól. Engedd ki az érzelmeket, legalább a kutyádnak! Megtartja a titkodat, és nem ítél el. ;)

3: Mutass meg neki mindent!

Ha kaptok valamit, vagy vesztek valamit, szagoltasd meg a kutyával, és mondd el neki, hogy ez nem az övé, hanem a babáé lesz. Úgyis ki fogod mosni! És ez hosszútávon működőképes és nagyon hasznos dolog! Később is tudja majd, hogy az nem az övé. (Jobb esetben) ;)

4: Sétáljatok sokat!

Egy kismamának fontos a mozgás, egy kutyának pedig a séta. Menjetek! :) Napi plusz egy séta is beleférhet, főleg, ha már otthon vagy! Menjetek családi kirándulásokra! Mindkettőtöknek jót tesz, és legyünk őszinték: szülés után egy jó darabig úgysem tudtok elmenni együtt...

5: Ne zárd ki!

Ha mindentől elzárod a kutyát, ami a gyerekről szól majd, idegennek, érthetetlen dolognak fogja látni a változást. A kutyák a rendszerek rabjai, és az új dolgokat hosszú alapozással lehet bevezetni. Ez a kisbabára is épp úgy igaz!

6: Ha aggódsz, vidd el orvoshoz, kozmetikushoz!

Sokan féltik születendő csemetéiket a kórokozóktól, betegségektől. Ha ez rád is igaz, semmi baj, vidd el a kutyát állatorvoshoz, vizsgáltasd ki, kérd ki a véleményét! 

Ha hullik kedvenced szőre, és aggódsz a baba egészségéért, vidd kozmetikushoz kedvenced, és kérd ki a szakvéleményét, hogyan védheted a gyerkőcöt a szőresőtől!

7: Menjetek gyerekek közé!

Ismerősök gyerkőceivel, esetleg kutyás gyerekekkel érdemes kezdeni, had gyakorolja a kutyus, hogy bizony velük más a játék. Ha van kutyás anyuka, kérd a segítségét, ő már pár lépéssel előtted van. ;)

8: Apa is legyen része a dolgoknak!

A gyermekvállalás (jó esetben) családi móka. Apa ennek ugyanúgy a részese. A fenti pontokat ő is ugyanúgy segítse/amit tud, tegyen meg ő is (persze a saját hasára felesleges fektetnie a kutya fejét...). Apának is jót tesz, ha mindenből kiveheti a részét, had tegye! Ha a családban többnyire "Anyáé a kutya", javasolt Apának kicsit tréningeznie, hiszen szülés után csak ő tud lemenni a kutyával, és jobb, ha rá is hallgat. :)

9: A kutya helye a kutya helye

Ne túrjátok ki kedveceteket a megszokott helyéről! Ha átköltöztetitek valamiért, olyan helyre tegyétek, amit ő is elfogad. Ne zárjunk ki kutyát, mert gyerek érkezik, hiszen ezzel csak a nem kívánt hatást érjük el. A kutyának mindez ne büntetés legyen, hanem ugyanolyan csodálatos dolog, mint nektek!

10: Egy család vagyunk

Tapasztalatból mondom, hogy ez a legnehezebb. Nem a család, hanem az, hogy mindenki ugyanannyi törődést kapjon. Szülés után minden időt leköt a baba, és a kutyának határokat szabunk, tanulnia kell az új helyzeteket, ráadásul a háttérzene a babasírás meg az anyasírás. Nem baj ez. Attól nég mind együtt vagyunk, és ennek a kutya is a része. Ezt kell erősíteni kedvenc négylábúnkban is.

A kép forrása: www.aimss-sf.com

Tudom, hogy ez mind viccesnek tűnhet, sőt, néha bohóckodásnak is, de tapasztalatból mondom: érdemes megfogadni. Egy baba sok változást, sok csodát hoz az életünkbe. Nem megoldás, ha a kutyát elköltöztetjük, menhelyre visszük, hiszen gyermekünktől sem szabadulunk, ha jön a következő. Ha kutyát vállaltunk, akkor egy életért máris felelősek vagyunk, és ez nem kis feladat. A kutya családtag. Éppen ezért érdemes előre gondolkodni, hogy kutya mellé vállalunk-e gyereket, vagy fordítva. 

Akárhogy is, én csak javasolni tudom, hogy merjük mindkettőt bevállalni, hiszen az élvezetek hatványozódnak. Könnyű lesz? Nem. De megéri. És remélem, segíthetünk abban, hogy a Te családod is teljes legyen a kutyáddal együtt!

Harci kutyák 2. - Japán akita

Hachiko-ról, a híres akitáról szerintem már mindenki hallott. :) 

A japán akita egyre divatosabb itthon, bár amerikai rokona sokkal elterjedtebb nálunk (ez a fajta 1999 óta különböztethető meg ázsiai ősétől). Nekünk mindösszesen csak egy akita ismerősünk van, Archibald, ő az amerikai akita tábort erősíti. Bár kölyöknek a világ legédesebb kutyusai, tény, ahhoz, hogy felnőttként is könnyen kezelhető legyen, ahhoz nagyon sok tanulás, és szigor kell. Na, de térjünk vissza a japán akitákhoz, és az ő jellemzésükhöz! :) 

EREDETE:

A japán akita, eredeti nevén akita inu, ahogy azt a nevéből szerintem egyértelműen láthatjuk, Japán saját fajtája. Sokan nem tudják, de egykoron az akiták a szamurájok kutyái voltak, az egészség és a jólét jelképei. Japánban annyira szeretik ezt a fajtát, hogy a nagydíjas akitákat nemzeti kinccsé nyilvánítják. :) 

Milyen érdekes, hogy ott ilyen pozitív jellemzői vannak, míg nálunk hamar kapta meg a harci kutya minősítést...

Eredetileg vadászatra használták őket - medvéket, őzeket, vaddisznókat vadásztak. 

JELLEMZŐI:

A vadászösztön a mai napig jellemző rájuk, sajnos más állatokat, és esetlegesen más kutyákat is zsákmánynak néznek, ha nem velük nőnek fel, vagy nem szocializálják eléggé. 

Az akiták könnyen tanítható, és általában kiegyensúlyozott ebek, de ehhez a gazdáknak rengeteget kell dolgozniuk. Idegeneket nem tűr meg maga körül, emiatt ugyan jó házőrzőnek tekinthetők, de általában nem javasolják tanítani nekik a területvédést. Ami ösztönből adódóan van bennük kódolva, pont elegendő. Ösztönösen nincsenek jóban emellett azonos nevű fajtársaikkal sem, velük jellemzően domináns viselkedést mutatnak. 

Fontos tudni, hogy az oktatást szigorúan a gazdának kell végigvinnie, nem egy iskolába kell "lepasszolni"ezt a fajtát, könnyen makacskodik ugyanis, és a gazának kell kontroll alatt tartania a kutyát. Könnyen tanul, nagyon intelligens fajta, és általában nagyon család centrikusak is. Szívesen van gazdája (és annak családja) körében, egyedül viszont annál kevésbé érzi jól magát. Gyermekekkel általában jól kijön, védelmezi őket, ellenben nem igazán játszópajtás típus. 

Nem jellemző, hogy sokat ugatna,. 

Az akitákat a nagytestű kutyák közé szokás sorolni, 61-67 cm magasságra nőnek, általában 32-54 kg között állnak meg. Ez persze attól függ, kannal, vagy nősténnyel van-e dolgunk. Általánosságban 10-15 évet élnek. 

Aljszőrzete puha, sűrű, fedőszőre sokkal inkább érdes tapintású.Több színben találkozhatunk velük: fehér, brindle, őzbarna, cser, red fawn, pinto, sesame, de természetesen, mivel itthon jellemző a fajtakeveredés, a színskála a végtelenségig terjedhet. 

VÉRMÉRSÉKLET:

Ahogy azt már fentebb is írtuk, az akita domináns fajta, főleg az azonos nemű fajtársakkal szemben, és ezt a vadászösztöne is nehezíti. 

Az emberekkel, főleg a családjával határozottan jámbor, kedves, szinte óriási plüssmackó típus tud lenni. Bármit megtesz a védelmükért, viszonylag engedelmes. 

Gyakran kicsit lassúnak tűnő fajta. Sokszor bambának gúnyolják, valójában az akiták szimplán ennyire nyugodtak. Nem jellemző rá az éberség, sem az izgatottság. Kicsit olyan, mintha tudná magáról, hogy úgyis bármikor bárkit helyre tud pofozni, így nem kell megerőltetnie magát. Ez bizony vitathatatlan. 

Összességében fogalmazhatunk úgy, hogy az akitákkal sincs semmi probléma, ha megfelelő kezekbe kerül. Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy makacs fajtával van dolgunk, épp ezért a megfelelő szigor és oktatás elengedhetetlen. Ezt komolyan kell venni mind a saját, mint a környezet biztonsága érdekében. A tenyésztők (legalábbis azok, akik komolyan veszik a kutyák boldogságát is) azt szokták javasolni, hogy a gazda fogadjon fel magán oktatót, aki házhoz megy, és segít a gazdának megtanulni az alapokat. Mivel az akita nem igazán szociális fajta, de imád tanulni, okosabb ezzel a verzióval próbálkozni. 

FAJTÁRA JELLEMZŐ BETEGSÉGEK:

Alapvetően egészséges fajta, de a csípőbetegségek jellemzőek náluk. Így tehát a rendszeres csípődiszplázia-és egyéb csípőbetegségek szűrése esetükben ajánlott!

Jellemzően allergiás típus, ez bőrbetegségekben nyilvánul meg (ezek általában könnyen kezelhetők), valamint a veleszületett szembetegségek sem meglepőek. 

Baráti tapasztalat alapján érdemes odafigyelni a patellás megbetegedésekre is, Archibald barátunknak ezzel is volt problémája, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy ez minden kutyusra jellemző. :) 

BESOROLÁSA:

Magyarországon az akitákat harci kutyának minősítették. Legfőképp az amerikai rokonok miatt, de tény, hogy az idegenekkel szembeni ellenségeskedés, a domináns jellem, és a makacssága miatt ez a minősítés viszonylag helytálló. Ha nem tenyésztőtől szerezzük be kedvencünket, ha igen, vagy, ha keverékkel van/lesz dolgunk nagyon fontos tudnunk, hogy az akita nem játék - fegyver. Lehet, hogy a gazdájával szemben a legjámborabb állat a világon, de rengeteg oktatás és nevelés kell a biztonságos tartásához. Ha ez megvalósul, akár olyan csodálatos kedvencünk is lehet, mint a híres Hachiko. :) 

FORRÁSAINK: 

Az alábbi linkeken olvashatnak bővebben az akitákról: 

arcanum.hu

Wikipedia

kutya-tar.hu

A képek forrása a Pinterest

Túl a műtéten

- Szia Tora! De rég láttalak! Hogy vagy? Jöttél az éves kivizsgálásra? Utána játszunk valamit? 

- Szia, Milli... nem, nem szurira jöttem... nagyon fáj a lábam... megint...

- Hú, érzem, sok minden megváltozott nálad! Had szagoljalak meg... shm...shm...shm... aha... beteg a jobb lábad?

- Igen. És félek... Az előző műtét rémes volt... és nagyon fájt... és azóta sem hagyják békén a lábaimat. Már nagyon unom, Milli!

- Semmi baj, Tora, csak nyugodj meg! A gazdám majd vigyáz rád! És én is! Meg fogsz gyógyulni, nem lesz semmi baj! Na, megvigasztalom kicsit a gazdádat is, látom, ő is nagyon ideges...

Nehéz napunk volt tegnap. Borzalmasan kimerítő, DE eredményes. 

Tegnap délután egyre vittük Torát a Budai Kisállat Klinikába, hogy megműtsék a két napja elszakadt jobb keresztszalagját. 

Mivel ez egy műtét volt, Tora tegnapelőtt este kaphatott utoljára enni, és tegnap reggel pedig inni. Műtétre mindenképp éhgyomorral kell vinnünk a kedvenceinket, ezt minden orvos mindig elmondja, és muszáj betartani! 

Megérkeztünk a kórházba, és első körben meg lettünk nyugtatva. Dr. Hacco Oren és kutyusa Milli mindenben a rendelkezésünkre álltak. Nagyon hálásak voltunk, mert így kicsit kizökkenhettünk, és nem féltünk annyira. 

A legutóbbi műtétről sem a kutyának, sem nekünk, gazdiknak nincsenek túl szép emlékeink. Hogy is fogalmazzak... Ki lett véve a kezünkből a kedvencünk, majd visszakaptuk nagy-nagy fájdalmak között. Traumát szenvedve, félve... azóta is, nem tudta kiheverni ezt a projektet. Olyannyira, hogy az utcába sem képes bemenni szegény kutya. 

Ezzel szemben tegnap olyat kaptunk mindketten, amire nem számítottunk. 

Megjött a doktor úr nagyon kedves segédje, Tora fel lett téve az asztalra, az első lábáról le lett nyírva egy kis szőr, és be lett szúrva a branül. Ez az altató beadása miatt volt a legfontosabb. 

Miután ez megtörtént, következett a röntgen. Hátravihettem a kisasszonyt, velem bátrabban jött, és megkapta az első adag altatóját. Ettől nem mély álomba került, inkább... mi úgy fogalmaztunk, hogy betépett. :D Jó, ez persze így se nem szakszerű, se nem igaz, ez az állapot a bódított állapot, ami a röntgennél hasznosnak bizonyult, ugyanis nem csak Tora sérült térdét kellett ellenőrizni, hanem a csípőjét is - a híres és hírhedt betegséget, a diszpláziát természetesen feltétlenül ki kellett zárni. Mindannyiunk legnagyobb örömére a diszplázia szűrés eredménye teljesen negatív lett. :) Ez mindig, mindenkinek remek hír, ugyanis ennek a betegségnek kezelése sokkal hosszabb, sokkal nehezebb, a rehabilitálása sokkal nagyobb kihívás. De a lényeg az, hogy a probléma maximálisan ki lett zárva. 

Én Torával lehettem végig (természetesen, amikor a röntgen a képeket csinálta, ki kellett menni, de ez igazából csak pár pillanat volt). A tekintetén látszott némi félelem, de tudta, hallotta a gazdája hangját, és ez azért segített neki. Persze, ezt csak, mint gazdi látom, gondolom így, ő nem tudja elmondani, de nekem ez volt az észrevételem. 

A röntgen után vitték a műtőbe. 

Egész pontosan addig lehettem vele, amíg a kiskutya meg nem kapta a maradék altatót, hogy mély altatásba kerüljön. Addig simogattam, és beszéltem hozzá, majd, hogy el tudják végezni a műtétet, távoztam. 

Hogy mi történt addig, amíg nem voltam ott? Nos, ezt én nem tudom elmondani, tudniillik nekem nincs orvosi tapasztalatom. Amit biztosan tudok, hogy térdszalag pótlás történt, tehát a sérült szalag helyett egy új került be Tora lábába. Általában ez az eljárás élethosszig tartó, úgyhogy mi is a legjobbakat reméljük. :) Ennek részletes menetébe nem tudok, és nem is igazán szeretnék belemenni. 

Ami biztos, hogy mindamellett, hogy a sérült láb orvosolva lett, Oren doktor eltávolította Tora fogkövét is. Ez nekünk nagyon jól esett, hiszen egy altatással le lett tudva egy második probléma is. :) Az előző műtétnél kértük a kezelést, hiszen Tora 5 éves, aktuálisnak éreztük, de akkor ezt elfelejtették. Most, itt nekünk nem jutott eszünkbe a dolog, hiszen teljesen máshol jártunk fejben, de a doktor úr ezt is ellenőrizte, és megoldotta. :) Ez a kis plusz törődés nekünk nagyon jól esett. 

Mire visszaértünk a kórházba, Tora műtéte pont befejeződött. Azt erős lenne mondani, hogy ébren volt, de már legalább picit tudott magáról. Amíg mi rendeztük a rendeznivalókat, letettük őt a földre az asztalról, nehogy egy hirtelen mozdulat miatt leessen. Milli, Oren doktor kutyusa addig lelkesen vigyázott rá. :) 

A doktor úr megnyugtatott, hogy a műtét jól sikerült. Minden a legnagyobb rendben. :) Hétfőn kell visszamenni antibiotikum-ismétlőre, Tora szép lassan tudatára ébred, hagyjuk a saját tempójában felállni/ülni/bármi. 

Kapott a kisasszony izület-és porcvédőt, valamint a szemére is kapott szemcseppet (sajna ilyenkor nyáron van egy kis allergiája kedvencünknek, valamelyik pollen irritálja a szemeit), majd sok-sok köszönet és hála után távoztunk. 

Tora a családja körében térhetett magához. Nem siettettünk semmit. Lassan, nagyon lassan jutott el odáig, hogy először csak a fejét emelte fel, majd felült, végül késő estére állni is képes volt. Enni-inni nem tudott, először csak este. Néha egy pár korty vizet le tudott nyelni, azt is kézből. De nem erőltettük. Türelmesen vártunk, hogy mi lesz. 

Kicsit vicces volt, mert tolatva közlekedett a parkettán. :D Körbe csúszkálta a lakást, de nem baj, jót mosolyogtunk rajta. Ő pedig a végére (3 lábon ugyan, de akkor is) fel tudott állni, és ezt mi hatalmas sikernek éltük meg. 

Biztosan voltak fájdalmai, de közel sem annyi, mint az előző műtét után. Akkor az egész estét keservesen végig nyüszítette. Most semmi hangja nem volt. Este már képes volt 1-2 falat kenyeret enni, és ivott is magától. Sőt, pisilni is tudott. (Igen, műtött kutyáknál az ilyen dolgok sikernek

könyvelhetőek el)

Ma már reggel kicsit határozottabb séta volt, továbbra is 3 lábon. Tora tudott reggelizni (kölyökkutya adagot ugyan, de ez is elég), magától is inni tudott, a pisilés is ment. 

Hatalmas szüksége van ránk. A gazdák közelségére, hangjára, szeretetére. Ez egy teljesen érthető dolog. Tora az elmúlt 2 napban minden szeretetet és támogatást megkapott a teljes felépüléshez. A család végig mellette állt, és áll is a jövőben. 

Most türelmesen várunk. :) Pihen a kutyus, hogy hamarosan meg merje tenni az első négylábú lépéseit az új lábszerkezettel. :) De tudjuk, hogy ez is meg fog történni. :) Tora nagyon erős. :) 

Ezúton is köszönjük mindenkinek a szurkolást, és a támogatást!

Köszönjük Dr. Hacco Orennek, segédjének, és Millinek, a Budai Kisállat Klinikának a szenvedélyes, kitartó munkát, a megértést, és a családias, szeretettel teli hangulatot!

Mindenek előtt viszont nagyon köszönjük a családunknak, hogy olyan csodálatosak, amilyenek, és időt, energiát, semmit sem irigyelve segítettek, hogy kis kedvencünk kilábalhasson ebből a fájdalmas betegségből. Nélkületek nem ment volna! 

(Fontos: A bejegyzésben található fényképek egy része a Budai Kisállat Klinika Facebook-oldaláról lett felhasználva. Ha bárkit érdekel az eredeti bejegyzés, vagy a klinika munkássága, utánaolvashat a Facebook-oldalukon, vagy a honlapjukon). Oldalunknak nem jogköre, vagy hivatása a reklám, és ez itt nem is a reklám helye. Mindent saját, személyes tapasztalataink alapján írtunk le, és nem szokásunk zsákba-macskát árulni, vagy ködösíteni. Bejegyzéseink célja a tapasztalatok átadása, valamint a gazdik informálása, hogy, ha hasonló történik kedvencükkel, tudják, mire is számíthatnak. Ezt saját bőrünkön tapasztalva tudtuk felvezetni, a helyszínek, személyek megnevezése mindössze a történet valódiságát igazolja. Megértésüket köszönjük!)

Újra az orvosnál - A keresztszalag szakadás újra támad

Nem mindig tejfel az élet... Pedig a kutyák nagyon örülnének neki, hiszen akkor mennyi tejfölös poharat kellene kinyalni, nem igaz?

Az idei nem a KutyaKultúra kedvencének éve. :( Sajnos idén másodjára esünk neki egy műtétnek.

Mi történt?

Békés, nyugis, napsütéses reggeli sétánk volt a közeli erdőben. Semmi komoly. Már épp hazafelé tartottunk, amikor...

Fülsüketítő sikoly. Megfordultam. Tora három lábon jött felém. Megint. 

Nem volt kérdés, mi történt. Ezt már láttam. Próbáltam elűzni a pánikot, és már mentünk is az orvoshoz.

Az volt, amire számítottam - keresztszalag szakadás, a jobb lábon. Hogy miért? Borzalmas, de azért, mert a bal potom 6 hónap alatt jött helyre (korábban olvashattatok a TPLO-műtétéről). A csontjai nem forrtak össze, a térdkalácsából letört egy darab, fizioterápia, és egy masszőr heti rendszerességű terápiája kellett ahhoz, hogy játszhasson, ahogy egy öt éves kutyának illik.

Mikor a bal lábával történt az eset, túl gyorsan, túl nagy pánik ért minket... A kutya orvosát nem is volt lehetőségünk felkeresni. 

Most agyban legalább felkészültebbek voltunk. Nem oda mentünk, ahol Tora rettegett a sok trauma miatt. Oda vittem, ahol kicsi kora óta kezelik mindenét. A dokitól közel sem félt annyira (bár azért nem örült túlságosan. Sajnos épp egy Toránál borzalmasabb állapotban lévő yorki volt bent... Elütötte egy autó... Nem sikerült megmenteni, túl sok sérülés, túl kevés idő... A kutyamennyországban szaladgál már a kis kedves). 

Tora a vizsgálatot is jól tűrte... Persze nagyon félt. Dr. Oren alig fél perc alatt diagnosztizálta a szalagszakadást. Most megkíméltük a röntgentől, holnap úgyis ott lesz a lehetőség, mielőtt a műtét megkezdődik.

Kicsit kegyesebb lesz a műtét, mint a korábbi. Ha emlékeztek, korábban az volt, hogy elfűrészelték a kutya csontját, és egy implantátummal helyettesítették a szalagot. Nos, az orvosunk viszont nem így dolgozik. Ő szalagpótlással rendezi a problémát, mondván, hogy szerinte ne fűrészeljük, amivel nincs baj, pótoljuk, amivel van baj. Ez jobb-e? Talán kicsit kegyesebb. De mindkettőnek megvannak az előnyei, hátrányai. Nálunk a kíméletesebb eljárás volt a szempont. Tora fél évig harcolt a stabil, hibátlan járásért. Nem tehetjük ki borzalmas traumáknak. Igyekszünk lecsökkenteni a problémáit, amennyire csak lehet. Boldog kutyának akarjuk látni.

Borzalmas, de bevalljuk, sejtettük, hogy nem ússzuk meg. Tora az elmúlt 2 hétben olyan tüneteket mutatott, amik utaltak a RÉSZLEGES SZAKADÁSRA:

- nehéz felkelés

- egyre kevesebb terhelés az adott lábon

- sántaság (időszakos)

Már korábban is hangsúlyoztuk, most sem győzzük kiemelni, hogy a részleges szalagszakadással az orvosok nem tudnak mit tenni. Nem fognak elvágni szalagot, nem okoznak ilyen jellegű traumát kedvenceinknek. Sajnos meg kell várni a pillanatot. Könnyen észrevehető a TELJES SZALAGSZAKADÁS:

- A kutya egyik pillanatról a másikra képtelen a lábára állni 

- a kutya felsír a hirtelen fájdalomtól

- többnyire mozgás közben történik (egyik ismerősünk kutyusa 4 lábon szaladt fel a dombra, 3 lábon jött le, Tora a bal lábánál elfutott egy barátjával játszani 4 lábon, 3 lábon jött vissza, ma pedig csak kanyarodott). 

- Olyan az egész, mintha egy rugó összehúzná a kutya lábát. Mintha fizikailag képtelen lenne letenni a sérült lábat.

Gazdik, tudni kell, hogy erről sem a kutya, sem az ember nem tehet! Amelyik kutya hajlamos rá, azzal megtörténik! Ezt kérjük mindenki eméssze meg!

A KERESZTSZALAG SZAKADÁS (HACSAK NEM EGY KOMOLY TRAUMA, PL. ERKÉLYRŐL KIESÉS, AUTÓS GÁZOLÁS, STB. OKOZZA) AZ ESETEK 90%-BAN GENETIKAI BETEGSÉG!

Természetesen holnap minden kiderül. Most sajnos semmit sem tehetünk. Tora kapott egy erős fájdalomcsillapítót, hazahoztam, azóta pihen. Holnap 13 órára viszem az orvoshoz, akkor fogják megműteni. Ma még ehet, csak ölben, holnap már csak ihat. Kizárólag ölben vihetjük le-fel a lépcsőn, a séták ilyenkor csak "egészségügyi" jellegűek.

Holnap igyekszünk visszatérni a fejleményekkel. Addig is...

Szurkoljatok!

Addig is szeretnénk pár oldalt az érdeklődők rendelkezésére bocsátani, ahol utánaolvashatnak a betegségnek, valamint a szalagpótlásnak is: 
Magyar Kisállat Ortopédiai Egyesület
allatdoki.hu
Profivet Állatorvosi Sebészeti Központ és Állatkórház
PrimaVet

Harci kutyák 1. - Amerikai staffordshire terrier

Az amerikai staffordshire terrierről borzalmasan megoszlanak a vélemények. Mi, a KutyaKultúránál fontosnak tartjuk, hogy minél többen ismerjék meg a staffokat, ugyanis a saját kedvencünk, Tora édesanyja is egy ilyen típusú kutyus volt, ebből adódóan Tora is kapcsolatban van a fajtával. Mi általában azt mondjuk, hogy szerencsénkre nem külsőre, hanem (sajnos) a jellemében. Épp ezért sok utánajárást, sok tanulást igényelt a nevelése, és merjük állítani, a projekt sikeres volt. Mielőtt azonban ebbe komolyabban belemásznánk, szeretnénk mesélni az eredeti fajtáról. Pár gondolat tehát az amerikai staffordshire terrierről. :)

EREDETE:

Lássuk, mit ír a Wikipédia: "Ezeknek a kutyáknak fontos szerepük volt az amerikai telepesek sikerének elérésében és az ország felépítéseben. Az amstaffok őseit a farmokon használták úgy általános feladatok elvégzésére, mint "babysitter"-ként. Főleg a kikötővárosokban a fajta őseit gladiátorkutyákként használták. Egy "pitt"-nek nevezett gödörben fajtársaik ellen kellett harcolniuk. Az amstaff rendkívüli ereje és vitalitása közvetlen következménye a sikeres viadorkutyák céltudatos keresztezésének."

Nos, eredetileg maga a fajta őse Angliából ered, mégis Észak-Amerikában tenyésztették ki őket terrierek és buldogok keresztezéséből. A buldogoktól örökölte az erejét, a terrierektől az intelligenciáját és heves vérmérsékletét.

A történet úgy szól, hogy a 19. században őse Angliában viadalokon küzdött. Bikákkal és más kicsit sem kedves állatokkal küzdöttek, de egy törvénymódosítás után (ami az állatok védelméről és kíméléséről szólt vala) csak fajtársaik ellen harcoltatták őket. Mondhatjuk tehát, hogy a fő ág, amiről az amstaff ered, viadorkutya. Angol és ír telepesek vitték át Amerikába ezeket a kutyákat, és ott kezdődött a mai staffok kitenyésztése - növelték a méretüket, szelídítettek a jellemükön. Az amarqt.com szerint 1934-ben ismerte el az Amerikai Kennel Klub, de csak 1972-ben kapta meg a fajta az amerikai staffordshire terrier nevet, innentől azonban nem viadorkutyának, hanem családi kutyának tenyésztették őket. 

JELLEMZŐI

Nos, jellemzőiről szerintünk kisebb regényt írhatnánk, hisz ahány ház, annyi amstaff, ez sajnos főleg a szaporítók kóklerkedésének köszönhető. Igyekszünk összeszedni az eredeti staffok jellemzőit. 

Közepes testű kutyáknak mondhatóak, általában 28 és 40 kg közé teszik az átlagos súlyukat, de gondolom nem mi vagyunk az egyetlenek, akik az 50 kg-ot is megközelítő monstrumokkal is találkoztak (ez szintén a szaporításnak köszönhető, a tenyésztők nem sokszor mondják, hogy 40kg fölé mennének, nagyon ritka esetben történik meg egy-egy robosztusabb kannal).

Az amstaff rövid szőrű, általában a bundájának színei a következő kategóriákba sorolhatóak: fekete, brindle, őzbarna, kék, sable, barna, de persze a határ a csillagos ég, a színek nincsenek kőbe vésve. Mint azt korábban írtuk, ez tenyésztőtől, és a szülők színétől függ. Erőteljes a testfelépítése, mégis könnyed a mozgása.

Ami egyből szembetűnik, az a széles pofa, és a kicsit sem elhanyagolható száj. Azt szokták mondani, hogy az amstaff szája ollószerűen zár... és nem mellesleg fontos tudni, hogy szájzárra hajlamos fajta. 

Erős kiállású, izmos kutyákról beszélünk, széles nyakkal, és mellkassal, lábaik "szilárdan állnak a talajon". Amilyen kecses a mozgásuk, olyan szilaj és erős a testfelépítésük. 

VÉRMÉRSÉKLET

A staffok mára a viadalozás helyett sokkal inkább családi kutyák lettek, videók ezreit találhatjuk a neten arról, ahogy gyerekeket tutujgatnak, családtagokat mentenek, stb. Ez nem véletlen - az amstaff kifejezetten családcentrikus. Hűséges fajta, él-hal azokért, akik a "falkájába" tartoznak. Bátor, és igazi babysitter, védelmező típus.

Alapjában véve szociális fajta, könnyen tanítható és intelligens, játékos. Sok különböző feladatra használják őket, ugyanis kifejezetten szeretnek tanulni, nekik ez szórakozás. Azt tudni kell, hogy általában a kanok agresszívan viselkednek fajtársaikkal. Tapasztalataink során ezt nem feltétlenül kell a nemekhez kötni, a szuka pont ugyanúgy meg tud borulni dominancia-kérdésekben, mint a kan. Ennél a fajtánál a szocializáción igen sok múlik, ezek nem "kertben hagyható" kutyák. Már a kezdetektől közösségbe kell velük menni, és ezt napi rendszerességgel kell megtennünk, hogy a lehető legtöbb kutyával találkozhasson, és a jellemét mi magunk is kiismerjük közösségben. Többségük domináns, alfa-jellem, amit nekünk, gazdiknak kell megfelelően kezelnünk. 

(Egy kis saját tapasztalat staff-keverékkel: Tora például alfa-jellem közösségben. Amikor elkezdte a dominálást, le kellett szedni mindenkiről, és olyankor véget ért a móka. Mára ez odáig javult, hogy ő a játékon kívül helyezkedik el, figyeli a fiatalabbakat, és ha ők szerinte nem megfelelően kezelik egymást, akkor közbeavatkozik - nem bánt senkit, a temperamentuma, és a hangja épp elég, soha nem fordul rá senkire. A fiatalabb kutyák emiatt tisztelik, ő kiélheti a dominanciáját, és a békesség is megvan. Hangsúlyozom, hogy Tora amstaff KEVERÉK, neki azért nem 100%-os a staffsága, viszont tapasztalataink alapján merjük állítani, hogy a gondolkodásmódja anyukától ered. Tora, bár jámbor, és kedves, határozott elképzelései vannak az életről, a domináns jelleme pedig annyira fontos számára, hogy 5 év alatt soha, egyszer nem adta meg magát egy kutyának sem hanyatt fekvéssel, vagy hasonlóval. Ő ezt nem képes megtenni, és bizony, sok staff sem.) 

Összességében azt mondhatjuk, hogy nincs komoly baj a vérmérsékletével, HA rengeteget foglalkozunk velük. Ez a fajta embercentrikus, igényli a társaságunkat, és az irányításunkat. Ha ezt betartjuk, akkor a világ legédesebb kutyái lehetnek. :) 

Hogyan valósítható ez meg? Ahogy azt már írtuk, az amstaff szívesen tanul, sőt, igényli is azt, hogy ne csak fizikailag, hanem mentálisan is fárasszuk őket. Imádják az agilityit, az őrzés-védést, a súlyhúzás, de az engedelmességi versenyeken is sok-sok elismerést zsebelnek be. Hallottunk már nem egy csibészeltetett staffról is, hiszen könnyen felhergelhetőek, és a fizikai erejüket szívesen használják, de ezt javasolt nem előnyben részesíteni - CSAK SZAKÉRTŐKNEK AJÁNLOTT, SZIGORÚAN ELLENŐRZÖTT KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT!!!

FAJTÁRA JELLEMZŐ BETEGSÉGEK

Alapjában véve ritkán betegednek meg, egészséges fajta. Általában 11-15 évet élnek. 

A nagy mozgásigény következtében nem meglepőek az esetleges ortopédiai betegségek: csípő-könyök-és térd diszplázia, patella ficam (ha a láb "íj alakú"), keresztszalag szakadás. Emellett jellemző a fajtára az esetleges pajzsmirigy-probléma, a veleszületett szívbetegség, bőr allergia, szürkehályog, progresszív retina atrófia. 

Mielőtt megrémülnénk, szeretném tisztázni, hogy, ha nem szaporítótól szerezzük kedvencünket, hanem ellenőrzött tenyésztőtől, kiszűrhetjük az esetleges problémákat. Természetesen, ha staff keverékünk van, esetleg mentett kutyusunk lett, ezeket a problémákat állatorvosi szűréseken, kivizsgálásokon lehet ellenőrizni. Javasolt a fogkőre is odafigyelni náluk, idősebb korukra nem meglepő a fogkövesedés. 

BESOROLÁSA

Mint tudjuk, Magyarországon nemcsak a köznép számára sorolják az amerikai staffordshire terriert HARCI KUTYÁNAK, ez a fajta "hivatalos bélyege" is. Egykor volt a tartásukra vonatkozó törvényrendelet itthon, de ez annyira nem volt betartható, hogy végül eltörölték. Ellenben a megjelölés a történelmi vonatkozásból kiindulva és a temperamentumból kiindulva is jogos. Tartóik azt mondják, hogy nem fair, nem jogos, sőt, de ez nem gonoszságból történt - A Bull és Terrier családba tartozó kutyákat többször törvények korlátozzák. Ez nem személyeskedés, sajnos van, amit el kell fogadni. Ha másért nem is, azért önmagában figyelemfelkeltő a megjelölés, hogy a gazdik esetlegesen elgondolkodjanak, 100%-e, hogy ilyen kutyát akarnak. Ugyanis - bár mi is imádjuk őket, hiszen ha vannak cuki mosolyú, és tutujgatni való óriási kutyák a világon, akkor ők bizony azok - az amerikai staffordshire terrier is ösztönlény, és bizony, ha egyszer megindul... ott nincs menekvés. épp ezért csak olyan gazdáknak javasoljuk, akik hajlandók az oktatásukra időt, energiát, pénzt áldozni, szigorral, határozottsággal nevelni őket, és megadni nekik azt a szocializációt és mozgást, amire szükségük van. A legkisebb hiányosság is elboríthatja az elméjüket, és ez nem játék. Sajnos sokan nem veszik komolyan, mire képes kedvencünk, és ez igazán probléma. Ez az alapja annak, hogy sokat félnek tőlük. Épp ezért ne azon akadjanak fenn a kedves gazdák (szerintünk), hogy félnek a kutyáiktól, hanem törődjenek velük, tanítsák őket. Tapasztalatból tudjuk, hogy kenyérre kenhetőek, és a család legédesebb tagjai lehetnek. Csupán szeretetre, bizalomra, és sok-sok nevelésre van szükségük. :) 

FORRÁSAINK

Az alábbi linkeken olvashatnak bővebben a staffokról, a jellemzőikről, és a harci kutyákról:

Wikipedia

amarqt.com

kutya.hu

A képek forrása a Pinterest

TPLO után - kontroll előtt

Nem hiszem el, megint állatorvos. Ez az új hobbink, gazdi? Állatorvos 3 naponta? Meg vagy te huzatva, vagy bemacskásodott az agyad? Hihetetlen. És miért jöttünk? Hogy a hülye harisnyámat lecserélje a doki? Azóta vagyok otthon Harisnyás Pippi, mióta ezeket a színes baromságokat hordom! Elegem van! Futni akarok! Macskát és galambot kergetni! Csontosat enni! Benivel és a többi barátommal megőrülni!

Sajnos azonban Tora még nem tart ott, hogy vágyait bármilyen módon is kielégíthessük.

Mint már említettük, kis hősünknek TPLO-műtéte volt (részletesen erről itt), és ennek megvannak a maguk következményei. Van pár szabály ugyanis egy ilyen műtét után:

1: MOZGÁSKORLÁTOZÁS 

Egészségügyi sétákra kell szorítkozni, és amint a kutya pisilt-kakilt, irány haza. Ha emeleten lakunk, és nincs lift, a kutyát javasolt ölben fel-le vinni. 

2: KÖZÖSSÉGBE VINNI TILOS

Mármint kutyás közösségbe. Ennek több oka van: egyrészt ki tudja, hogyan reagál, ha a lába közelébe megy egy kutya. Sajnos most még ő maga is érzékeny erre a témára, miért borzolnánk feleslegesen a kedélyeket? Mindemellett, ha egy kutya véletlenül meglöki, akár súlyos, veszélyes következménye is lehet az implantátum elmozdulásának. Ugye, hogy nem éri meg kockáztatni?

3: SEMMILYEN CSONTOSAT NEM EHET

Az oka ennek is eléggé gyakorlati. A kutya ilyenkor többnyire 3 lábon áll, igyekszik a sérült lábát kevésbé terhelni. Ha csontosat enne, erőlködnie kellene, aminek ugyancsak rossz következményei lennének. Javasolt ilyenkor lágy, ételt (nedves táp, konzerv, stb.) adni neki.

Tehát röviden összefoglalva Tora most nem a legboldogabb kutya a világon.

Ez tart egészen a műtét utáni tizedik napig, amikor már nem kötik be a kutya lábát, vagy kap gallért, hanem kiszedik a varratokat. Ilyenkor lekezelik a sebet, majd vége a tortúrának egy időre - a műtéttől számított egy hónapra, akkor ugyanis érdemes kontrollvizsgálatra menni. Ezen a vizsgálaton ellenőrzik, hogy minden rendben van-e az implantátummal, és döntik el, szükség van e fizioterápiára. 

Tor most a kontroll előtt, a varratszedés után van. Kb. 36 órája szedték ki a varratot. 

Tapasztalat: újra bágyadtabb, gondoljuk most nehéz neki, hogy semmi sem tartja a sérült lábat. Ha áll, vagy, ha nagyon érdekli valami, akkor leteszi a lábát, amúgy még nem. Nincs láza, jól eszik, alapjában véve egészséges. Az implantátum tetejénél nyalogatni akarja a sebet -nem hagyjuk, nehogy kisebesedjen, szétnyíljon (azért mégiscsak friss seb, de nagyon morbid, hogy olyan vékony a bőre, hogy látszik, az egész implantátum... Várjuk, hogy visszanőjön a szőre...), helyette egy kék kenőccsel kenegetjük neki reggel-este, amit az állatorvostól kaptunk. 

A kontrollig van még kicsivel több, mint 2 hét. Reméljük, addigra rá mer állni, és újra önmaga lesz. :) 

A gyogyóknak hála (és nem mellesleg a műtéttel járó hatalmas traumának) az első két napban a kutya borzalmasan nem önmaga. Bamba, bánatos képű, tunya, magányra vágyik. Semmi baj nincs ezzel! Hagyni kell neki teret és időt. A harmadik napra feltámad hamvaiból, mint a főnix, és onnantól gazdinak komoly kihívás lecsillapítani az ebet. Ha az orvos kötést javasol a lábra, 2-3 naponta kell visszamenni kötéscserére. Ilyenkor ellenőrzik a kutya lázát (van-e), megvizsgálják a sebet, stb. 

Fontos, hogy akinek a kutyájának KÚP ALAKÚ A LÁBA (ez hamar kiderül, az orvos elmondja, ha így van), annak nagyon oda kell figyelni a kötésre, ugyanis a lecsúszás miatt akár el is szoríthatja a vérkeringést a lábban. Ha nem vagyunk biztosak, vagy menjünk 2 naponta kötéscserére, vagy kérjünk gallért! Kényelmetlenebb a kutyának, de kockázatmentesebb.

A műtét után pár napig 2 féle gyógyszert kapott: egy antibiotikumot (mivel ez csontműtétnek minősül), valamint egy fájdalomcsillapítót. Nevet nem szeretnék írni, hiszen ebben minden állatorvos

más, nem szeretnék gyógyszermarketinget.

Ha Neked is van ezzel kapcsolatban tapasztalatod, véleményed, kérdésed, oszd meg bátran velünk itt, vagy a KutyaKultúra Facebook oldalán.

Ha kérhetjük, oszd meg ezt a bejegyzést, hogy a tapasztalatok, és a TPLO-val kapcsolatos információk minél több gazdihoz eljussanak, hiszen nem tudhatod, milyen sok kedvencet érint a téma, és lehet, hogy segíthet valakinek! Előre is köszönjük!

A gonosz kutyabaj - fránya keresztszalag...

- Futunk egy nagyot? – kérdezte Tora a legjobb barátjától, Benitől. Épp Törökbálinton kirándultak a gazdikkal, a nap meseszépen ragyogott az égen,  a hideg januári nap ellenére a két kutya egyáltalán nem fázott.

- Hát nem is tudom, Tor… - sóhajtott Beni. – Tudod, hogy sokat fáj a lábam…

- Ugyan már! Gyere!

- Na, jó.

Nekilódultak. A talaj elég laza volt, sáros, csúszós, nem épp futásra alkalmas, de nem foglalkoztak vele – a kutyáknak a játék az élete.

Ekkor történt. Tora egyszer csak összerándult a fájdalomtól. A bal hátsó lába elmondhatatlanul fájt. Megállt, és bicegve fordult vissza a gazdáihoz, akik odasiettek hozzá. Megvizsgálták a lábát, nem jöttek rá a baj forrására.

A kirándulás véget ért, a két család hazament. Tora hazakerült, pihent pár órát, a gazdik abban reménykedtek, csak meghúzta az izmát, nemsokára helyreáll minden.

Nem ez történt.

A sántulás, a fájdalom nem múlt el. Állatorvos kellett.

Így derült ki, hogy Torának elszakadt a térdízületét keresztező szalagja.

Ez mégis mit jelent?

Lényegében annyit tesz, hogy a mozgás következtében (ami ugyebár a kutyusoknál teljesen elkerülhetetlen) ez a bizonyos szalag megnyúlik, majd fokozatosan, részlegesen elszakad, mígnem végleg felmondja a szolgálatot. Azt tudni kell, hogy ez a betegség (Tora orvosainak állítása szerint) kb. minden ötödik kutyára jellemző. Először majdnem dobtam egy hátast, de bizony így van. Mióta jobban odafigyelek erre, azóta tudom, hogy tényleg sok kutyus áldozata ennek a fájdalmas betegségnek.

Ugyanis sajnos ez a betegség tényleg fájdalmas. Gondoljunk csak bele! A szakadt ínszalag kegyetlenül fáj nekünk, embereknek is. És a kutyák nem tudnak csak úgy semmit sem csinálni, nem igaz?

Tudni kell, hogy ez a probléma csak műtéti úton szüntethető meg. Mi roppant szerencsések voltunk, a FeliCaVet-hez mentünk a problémával, ahol ezt a műtétet (TPLO) rutinműtétként tartják számon, tehát rutinrókák a kérdésben.

Nos, február elsején túlestünk a nehezén, Tor műtéte délben kezdődött,és délután négykor a saját három lábán, plusz a negyedik, megműtött, bekötött lábiján jött ki a dokiktól. Nagyon örült nekünk, de (mivel ez egy csontműtét, legalábbis az ekkora kutyusoknál, mint ő) iszonyatosan nagy fájdalmai voltak. Aznap este sokat pityergett, nyögdécselt, kába volt, fájt a lába, nekünk meg megszakadt érte a szívünk.

Azóta gyógyulás van. Háromnaponta járunk vissza kötéscserére. Eddig minden jónak tűnik, de majd

a varratszedés után lehet fixen mondani bármit.

Félünk? Igen, nagyon. Tora az életünk egyik legcsodálatosabb kincse. Aggódunk érte. De tudjuk,hogy a legjobbakat találtuk meg, így hisszük, hogy teljesen felépül.

Most Tor egy nagyon szigorú mozgástilalomra van ítélve. Nincs séta, csak egészségügyi. Nincs lépcső, ölben mehet le-fel. Nincs erdő, sem kirándulás, semmi. Nincs itthoni tréing. Pihenés van, az viszont rengeteg. Egy olyan hiperaktív jetinek, mint ő, ez nem vicces. Sőt. Borzalmas. Látszik, hogy utálja. De első az egészség.

Hogy mi lesz ezután?

Ha már ott tartunk, elmesélem. De szeretném, ha ez a probléma nagyobb hangsúlyt kapna a kutyások körében, ugyanis nagyon fontos! Ez az egyik leggyakoribb ortopédiai betegsége az ebeknek. Ez azt jelenti, hogy kb. MNDEN ÖTÖDIK KUTYÁT ÉRINTI! Ez nem vicc. Komolyan kell venni.

Érdemes már akkor orvoshoz menni, ha a kutyus elkezd néha napján sántítgatni (pl felkeléskor), ez egy előjele a részleges szalagszakadásnak. Azt tudni kell, hogy sokszor ilyenkor még semmit sem tudnak tenni az orvosok (főleg nagyobb testű kutyusoknál), gyakran meg kell vári a teljes szalagszakadást (egy nő mesélte, hogy náluk ez a helyzet áll fent. Most spórol a műtétre).

Mint azt már írtam, ez a probléma CSAK MŰTÉTTEL ORVOSOLHATÓ! Ez azt jelenti, hogy nem két filléres mulatság. Orvosa, kórháza válogatja, és a kutyus mérete is, de (most nyeljünk egy nagyot) százezer forint alatt tegye össze a gazdi a kezét! Hosszú és nem olcsó tortúra, épp ezért érdemes komolyan venni.

Nekünk azt ajánlotta az állatorvos, hogy kössünk kutyabiztosítást, lehet, jól fog jönni, ugyanis azoknál a kutyusoknál, ahol az egyik lábon megtörténik, a MÁSIKON IS NAGY A

VALÓSZÍNŰSÉGE, HOGY MEGTÖRTÉNIK. Fel kell rá készülni legalábbis. És legyünk őszinték, ne bízzuk a véletlenre (KutyaKultúra megjegyzése: a kutyabiztosításoknak igyekszünk a lehető legjobban utánanézni, és utána ennek külön bejegyzést is szeretnénk áldozni a gazdik és kedvenceik érdekében, legkésőbb jövőéten érkezik a bejegyzés!).

Mint azt már írtam, ez egy sokakat érintő, komoly probléma. Éppen ezért kérek minden gazdit, osszák meg a bejegyzést, hogy minél többen informálódhassanak, és időben tudjanak lépni.

Az alábbiakban linkeket találhattok, ahol állatorvosok, és kutyablogok írnak a témáról. Érdemes minél többet tudni róla, egyik-másik cikk arról is ír, mely fajokra, mennyi idős kutyusoknál jellemző a gond (Tor 5 éves, nem túlsúlyos, egészséges, aktív kutya, mégis áldozata lett a genetika miatt, megesik).

Az ebben a témában összegyűjtött linkek:

PrimaVet oldala

Magyar Kisállat Ortopédiai Egyesület oldala

haziallat.hu oldala

Nyiregyházi Oktató Állatkórház oldala

Fontosnak tartom azt is leírni, hogy a cikk nem a pánikkeltés miatt készült, hanem a tájékoztatás, és az ismeretterjesztés miatt. Kérek mindenkit, ne rémisztgessük a gazdikat, hanem igyekezzük segíteni egymást! A kutyások mind egy nagy közösségbe tartoznak. Fogjunk össze az ilyen problémákban is!

Ha neked is van véleményed, tapasztalatod ezzel a témával kapcsolatban, oszd meg velünk bátran, írd meg itt, vagy a Facebookon, ha van olyan oldal, amit te is ajánlanál a témával kapcsolatban, küldd el nekünk, minél több az ismeret, annál jobb, a KutyaKultúrás kutyatulajdonosok így csinálják!