Az amerikai staffordshire terrierről borzalmasan megoszlanak a vélemények. Mi, a KutyaKultúránál fontosnak tartjuk, hogy minél többen ismerjék meg a staffokat, ugyanis a saját kedvencünk, Tora édesanyja is egy ilyen típusú kutyus volt, ebből adódóan Tora is kapcsolatban van a fajtával. Mi általában azt mondjuk, hogy szerencsénkre nem külsőre, hanem (sajnos) a jellemében. Épp ezért sok utánajárást, sok tanulást igényelt a nevelése, és merjük állítani, a projekt sikeres volt. Mielőtt azonban ebbe komolyabban belemásznánk, szeretnénk mesélni az eredeti fajtáról. Pár gondolat tehát az amerikai staffordshire terrierről. :)
EREDETE:
Lássuk, mit ír a Wikipédia: "Ezeknek a kutyáknak fontos szerepük volt az amerikai telepesek sikerének elérésében és az ország felépítéseben. Az amstaffok őseit a farmokon használták úgy általános feladatok elvégzésére, mint "babysitter"-ként. Főleg a kikötővárosokban a fajta őseit gladiátorkutyákként használták. Egy "pitt"-nek nevezett gödörben fajtársaik ellen kellett harcolniuk. Az amstaff rendkívüli ereje és vitalitása közvetlen következménye a sikeres viadorkutyák céltudatos keresztezésének."
Nos, eredetileg maga a fajta őse Angliából ered, mégis Észak-Amerikában tenyésztették ki őket terrierek és buldogok keresztezéséből. A buldogoktól örökölte az erejét, a terrierektől az intelligenciáját és heves vérmérsékletét.
A történet úgy szól, hogy a 19. században őse Angliában viadalokon küzdött. Bikákkal és más kicsit sem kedves állatokkal küzdöttek, de egy törvénymódosítás után (ami az állatok védelméről és kíméléséről szólt vala) csak fajtársaik ellen harcoltatták őket. Mondhatjuk tehát, hogy a fő ág, amiről az amstaff ered, viadorkutya. Angol és ír telepesek vitték át Amerikába ezeket a kutyákat, és ott kezdődött a mai staffok kitenyésztése - növelték a méretüket, szelídítettek a jellemükön. Az amarqt.com szerint 1934-ben ismerte el az Amerikai Kennel Klub, de csak 1972-ben kapta meg a fajta az amerikai staffordshire terrier nevet, innentől azonban nem viadorkutyának, hanem családi kutyának tenyésztették őket.
JELLEMZŐI
Nos, jellemzőiről szerintünk kisebb regényt írhatnánk, hisz ahány ház, annyi amstaff, ez sajnos főleg a szaporítók kóklerkedésének köszönhető. Igyekszünk összeszedni az eredeti staffok jellemzőit.
Közepes testű kutyáknak mondhatóak, általában 28 és 40 kg közé teszik az átlagos súlyukat, de gondolom nem mi vagyunk az egyetlenek, akik az 50 kg-ot is megközelítő monstrumokkal is találkoztak (ez szintén a szaporításnak köszönhető, a tenyésztők nem sokszor mondják, hogy 40kg fölé mennének, nagyon ritka esetben történik meg egy-egy robosztusabb kannal).
Az amstaff rövid szőrű, általában a bundájának színei a következő kategóriákba sorolhatóak: fekete, brindle, őzbarna, kék, sable, barna, de persze a határ a csillagos ég, a színek nincsenek kőbe vésve. Mint azt korábban írtuk, ez tenyésztőtől, és a szülők színétől függ. Erőteljes a testfelépítése, mégis könnyed a mozgása.
Ami egyből szembetűnik, az a széles pofa, és a kicsit sem elhanyagolható száj. Azt szokták mondani, hogy az amstaff szája ollószerűen zár... és nem mellesleg fontos tudni, hogy szájzárra hajlamos fajta.
Erős kiállású, izmos kutyákról beszélünk, széles nyakkal, és mellkassal, lábaik "szilárdan állnak a talajon". Amilyen kecses a mozgásuk, olyan szilaj és erős a testfelépítésük.
VÉRMÉRSÉKLET
A staffok mára a viadalozás helyett sokkal inkább családi kutyák lettek, videók ezreit találhatjuk a neten arról, ahogy gyerekeket tutujgatnak, családtagokat mentenek, stb. Ez nem véletlen - az amstaff kifejezetten családcentrikus. Hűséges fajta, él-hal azokért, akik a "falkájába" tartoznak. Bátor, és igazi babysitter, védelmező típus.
Alapjában véve szociális fajta, könnyen tanítható és intelligens, játékos. Sok különböző feladatra használják őket, ugyanis kifejezetten szeretnek tanulni, nekik ez szórakozás. Azt tudni kell, hogy általában a kanok agresszívan viselkednek fajtársaikkal. Tapasztalataink során ezt nem feltétlenül kell a nemekhez kötni, a szuka pont ugyanúgy meg tud borulni dominancia-kérdésekben, mint a kan. Ennél a fajtánál a szocializáción igen sok múlik, ezek nem "kertben hagyható" kutyák. Már a kezdetektől közösségbe kell velük menni, és ezt napi rendszerességgel kell megtennünk, hogy a lehető legtöbb kutyával találkozhasson, és a jellemét mi magunk is kiismerjük közösségben. Többségük domináns, alfa-jellem, amit nekünk, gazdiknak kell megfelelően kezelnünk.
(Egy kis saját tapasztalat staff-keverékkel: Tora például alfa-jellem közösségben. Amikor elkezdte a dominálást, le kellett szedni mindenkiről, és olyankor véget ért a móka. Mára ez odáig javult, hogy ő a játékon kívül helyezkedik el, figyeli a fiatalabbakat, és ha ők szerinte nem megfelelően kezelik egymást, akkor közbeavatkozik - nem bánt senkit, a temperamentuma, és a hangja épp elég, soha nem fordul rá senkire. A fiatalabb kutyák emiatt tisztelik, ő kiélheti a dominanciáját, és a békesség is megvan. Hangsúlyozom, hogy Tora amstaff KEVERÉK, neki azért nem 100%-os a staffsága, viszont tapasztalataink alapján merjük állítani, hogy a gondolkodásmódja anyukától ered. Tora, bár jámbor, és kedves, határozott elképzelései vannak az életről, a domináns jelleme pedig annyira fontos számára, hogy 5 év alatt soha, egyszer nem adta meg magát egy kutyának sem hanyatt fekvéssel, vagy hasonlóval. Ő ezt nem képes megtenni, és bizony, sok staff sem.)
Összességében azt mondhatjuk, hogy nincs komoly baj a vérmérsékletével, HA rengeteget foglalkozunk velük. Ez a fajta embercentrikus, igényli a társaságunkat, és az irányításunkat. Ha ezt betartjuk, akkor a világ legédesebb kutyái lehetnek. :)
Hogyan valósítható ez meg? Ahogy azt már írtuk, az amstaff szívesen tanul, sőt, igényli is azt, hogy ne csak fizikailag, hanem mentálisan is fárasszuk őket. Imádják az agilityit, az őrzés-védést, a súlyhúzás, de az engedelmességi versenyeken is sok-sok elismerést zsebelnek be. Hallottunk már nem egy csibészeltetett staffról is, hiszen könnyen felhergelhetőek, és a fizikai erejüket szívesen használják, de ezt javasolt nem előnyben részesíteni - CSAK SZAKÉRTŐKNEK AJÁNLOTT, SZIGORÚAN ELLENŐRZÖTT KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT!!!
FAJTÁRA JELLEMZŐ BETEGSÉGEK
Alapjában véve ritkán betegednek meg, egészséges fajta. Általában 11-15 évet élnek.
A nagy mozgásigény következtében nem meglepőek az esetleges ortopédiai betegségek: csípő-könyök-és térd diszplázia, patella ficam (ha a láb "íj alakú"), keresztszalag szakadás. Emellett jellemző a fajtára az esetleges pajzsmirigy-probléma, a veleszületett szívbetegség, bőr allergia, szürkehályog, progresszív retina atrófia.
Mielőtt megrémülnénk, szeretném tisztázni, hogy, ha nem szaporítótól szerezzük kedvencünket, hanem ellenőrzött tenyésztőtől, kiszűrhetjük az esetleges problémákat. Természetesen, ha staff keverékünk van, esetleg mentett kutyusunk lett, ezeket a problémákat állatorvosi szűréseken, kivizsgálásokon lehet ellenőrizni. Javasolt a fogkőre is odafigyelni náluk, idősebb korukra nem meglepő a fogkövesedés.
BESOROLÁSA
Mint tudjuk, Magyarországon nemcsak a köznép számára sorolják az amerikai staffordshire terriert HARCI KUTYÁNAK, ez a fajta "hivatalos bélyege" is. Egykor volt a tartásukra vonatkozó törvényrendelet itthon, de ez annyira nem volt betartható, hogy végül eltörölték. Ellenben a megjelölés a történelmi vonatkozásból kiindulva és a temperamentumból kiindulva is jogos. Tartóik azt mondják, hogy nem fair, nem jogos, sőt, de ez nem gonoszságból történt - A Bull és Terrier családba tartozó kutyákat többször törvények korlátozzák. Ez nem személyeskedés, sajnos van, amit el kell fogadni. Ha másért nem is, azért önmagában figyelemfelkeltő a megjelölés, hogy a gazdik esetlegesen elgondolkodjanak, 100%-e, hogy ilyen kutyát akarnak. Ugyanis - bár mi is imádjuk őket, hiszen ha vannak cuki mosolyú, és tutujgatni való óriási kutyák a világon, akkor ők bizony azok - az amerikai staffordshire terrier is ösztönlény, és bizony, ha egyszer megindul... ott nincs menekvés. épp ezért csak olyan gazdáknak javasoljuk, akik hajlandók az oktatásukra időt, energiát, pénzt áldozni, szigorral, határozottsággal nevelni őket, és megadni nekik azt a szocializációt és mozgást, amire szükségük van. A legkisebb hiányosság is elboríthatja az elméjüket, és ez nem játék. Sajnos sokan nem veszik komolyan, mire képes kedvencünk, és ez igazán probléma. Ez az alapja annak, hogy sokat félnek tőlük. Épp ezért ne azon akadjanak fenn a kedves gazdák (szerintünk), hogy félnek a kutyáiktól, hanem törődjenek velük, tanítsák őket. Tapasztalatból tudjuk, hogy kenyérre kenhetőek, és a család legédesebb tagjai lehetnek. Csupán szeretetre, bizalomra, és sok-sok nevelésre van szükségük. :)
FORRÁSAINK
Az alábbi linkeken olvashatnak bővebben a staffokról, a jellemzőikről, és a harci kutyákról:
A képek forrása a Pinterest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése