- Szia Tora! De rég láttalak! Hogy vagy? Jöttél az éves kivizsgálásra? Utána játszunk valamit?
- Szia, Milli... nem, nem szurira jöttem... nagyon fáj a lábam... megint...
- Hú, érzem, sok minden megváltozott nálad! Had szagoljalak meg... shm...shm...shm... aha... beteg a jobb lábad?
- Igen. És félek... Az előző műtét rémes volt... és nagyon fájt... és azóta sem hagyják békén a lábaimat. Már nagyon unom, Milli!
- Semmi baj, Tora, csak nyugodj meg! A gazdám majd vigyáz rád! És én is! Meg fogsz gyógyulni, nem lesz semmi baj! Na, megvigasztalom kicsit a gazdádat is, látom, ő is nagyon ideges...
Nehéz napunk volt tegnap. Borzalmasan kimerítő, DE eredményes.
Tegnap délután egyre vittük Torát a Budai Kisállat Klinikába, hogy megműtsék a két napja elszakadt jobb keresztszalagját.
Mivel ez egy műtét volt, Tora tegnapelőtt este kaphatott utoljára enni, és tegnap reggel pedig inni. Műtétre mindenképp éhgyomorral kell vinnünk a kedvenceinket, ezt minden orvos mindig elmondja, és muszáj betartani!
Megérkeztünk a kórházba, és első körben meg lettünk nyugtatva. Dr. Hacco Oren és kutyusa Milli mindenben a rendelkezésünkre álltak. Nagyon hálásak voltunk, mert így kicsit kizökkenhettünk, és nem féltünk annyira.
A legutóbbi műtétről sem a kutyának, sem nekünk, gazdiknak nincsenek túl szép emlékeink. Hogy is fogalmazzak... Ki lett véve a kezünkből a kedvencünk, majd visszakaptuk nagy-nagy fájdalmak között. Traumát szenvedve, félve... azóta is, nem tudta kiheverni ezt a projektet. Olyannyira, hogy az utcába sem képes bemenni szegény kutya.
Ezzel szemben tegnap olyat kaptunk mindketten, amire nem számítottunk.
Megjött a doktor úr nagyon kedves segédje, Tora fel lett téve az asztalra, az első lábáról le lett nyírva egy kis szőr, és be lett szúrva a branül. Ez az altató beadása miatt volt a legfontosabb.
Miután ez megtörtént, következett a röntgen. Hátravihettem a kisasszonyt, velem bátrabban jött, és megkapta az első adag altatóját. Ettől nem mély álomba került, inkább... mi úgy fogalmaztunk, hogy betépett. :D Jó, ez persze így se nem szakszerű, se nem igaz, ez az állapot a bódított állapot, ami a röntgennél hasznosnak bizonyult, ugyanis nem csak Tora sérült térdét kellett ellenőrizni, hanem a csípőjét is - a híres és hírhedt betegséget, a diszpláziát természetesen feltétlenül ki kellett zárni. Mindannyiunk legnagyobb örömére a diszplázia szűrés eredménye teljesen negatív lett. :) Ez mindig, mindenkinek remek hír, ugyanis ennek a betegségnek kezelése sokkal hosszabb, sokkal nehezebb, a rehabilitálása sokkal nagyobb kihívás. De a lényeg az, hogy a probléma maximálisan ki lett zárva.
Én Torával lehettem végig (természetesen, amikor a röntgen a képeket csinálta, ki kellett menni, de ez igazából csak pár pillanat volt). A tekintetén látszott némi félelem, de tudta, hallotta a gazdája hangját, és ez azért segített neki. Persze, ezt csak, mint gazdi látom, gondolom így, ő nem tudja elmondani, de nekem ez volt az észrevételem.
A röntgen után vitték a műtőbe.
Egész pontosan addig lehettem vele, amíg a kiskutya meg nem kapta a maradék altatót, hogy mély altatásba kerüljön. Addig simogattam, és beszéltem hozzá, majd, hogy el tudják végezni a műtétet, távoztam.
Hogy mi történt addig, amíg nem voltam ott? Nos, ezt én nem tudom elmondani, tudniillik nekem nincs orvosi tapasztalatom. Amit biztosan tudok, hogy térdszalag pótlás történt, tehát a sérült szalag helyett egy új került be Tora lábába. Általában ez az eljárás élethosszig tartó, úgyhogy mi is a legjobbakat reméljük. :) Ennek részletes menetébe nem tudok, és nem is igazán szeretnék belemenni.
Ami biztos, hogy mindamellett, hogy a sérült láb orvosolva lett, Oren doktor eltávolította Tora fogkövét is. Ez nekünk nagyon jól esett, hiszen egy altatással le lett tudva egy második probléma is. :) Az előző műtétnél kértük a kezelést, hiszen Tora 5 éves, aktuálisnak éreztük, de akkor ezt elfelejtették. Most, itt nekünk nem jutott eszünkbe a dolog, hiszen teljesen máshol jártunk fejben, de a doktor úr ezt is ellenőrizte, és megoldotta. :) Ez a kis plusz törődés nekünk nagyon jól esett.
Mire visszaértünk a kórházba, Tora műtéte pont befejeződött. Azt erős lenne mondani, hogy ébren volt, de már legalább picit tudott magáról. Amíg mi rendeztük a rendeznivalókat, letettük őt a földre az asztalról, nehogy egy hirtelen mozdulat miatt leessen. Milli, Oren doktor kutyusa addig lelkesen vigyázott rá. :)
A doktor úr megnyugtatott, hogy a műtét jól sikerült. Minden a legnagyobb rendben. :) Hétfőn kell visszamenni antibiotikum-ismétlőre, Tora szép lassan tudatára ébred, hagyjuk a saját tempójában felállni/ülni/bármi.
Kapott a kisasszony izület-és porcvédőt, valamint a szemére is kapott szemcseppet (sajna ilyenkor nyáron van egy kis allergiája kedvencünknek, valamelyik pollen irritálja a szemeit), majd sok-sok köszönet és hála után távoztunk.
Tora a családja körében térhetett magához. Nem siettettünk semmit. Lassan, nagyon lassan jutott el odáig, hogy először csak a fejét emelte fel, majd felült, végül késő estére állni is képes volt. Enni-inni nem tudott, először csak este. Néha egy pár korty vizet le tudott nyelni, azt is kézből. De nem erőltettük. Türelmesen vártunk, hogy mi lesz.
Kicsit vicces volt, mert tolatva közlekedett a parkettán. :D Körbe csúszkálta a lakást, de nem baj, jót mosolyogtunk rajta. Ő pedig a végére (3 lábon ugyan, de akkor is) fel tudott állni, és ezt mi hatalmas sikernek éltük meg.
Biztosan voltak fájdalmai, de közel sem annyi, mint az előző műtét után. Akkor az egész estét keservesen végig nyüszítette. Most semmi hangja nem volt. Este már képes volt 1-2 falat kenyeret enni, és ivott is magától. Sőt, pisilni is tudott. (Igen, műtött kutyáknál az ilyen dolgok sikernek
könyvelhetőek el)
Ma már reggel kicsit határozottabb séta volt, továbbra is 3 lábon. Tora tudott reggelizni (kölyökkutya adagot ugyan, de ez is elég), magától is inni tudott, a pisilés is ment.
Hatalmas szüksége van ránk. A gazdák közelségére, hangjára, szeretetére. Ez egy teljesen érthető dolog. Tora az elmúlt 2 napban minden szeretetet és támogatást megkapott a teljes felépüléshez. A család végig mellette állt, és áll is a jövőben.
Most türelmesen várunk. :) Pihen a kutyus, hogy hamarosan meg merje tenni az első négylábú lépéseit az új lábszerkezettel. :) De tudjuk, hogy ez is meg fog történni. :) Tora nagyon erős. :)
Ezúton is köszönjük mindenkinek a szurkolást, és a támogatást!
Köszönjük Dr. Hacco Orennek, segédjének, és Millinek, a Budai Kisállat Klinikának a szenvedélyes, kitartó munkát, a megértést, és a családias, szeretettel teli hangulatot!
Mindenek előtt viszont nagyon köszönjük a családunknak, hogy olyan csodálatosak, amilyenek, és időt, energiát, semmit sem irigyelve segítettek, hogy kis kedvencünk kilábalhasson ebből a fájdalmas betegségből. Nélkületek nem ment volna!
(Fontos: A bejegyzésben található fényképek egy része a Budai Kisállat Klinika Facebook-oldaláról lett felhasználva. Ha bárkit érdekel az eredeti bejegyzés, vagy a klinika munkássága, utánaolvashat a Facebook-oldalukon, vagy a honlapjukon). Oldalunknak nem jogköre, vagy hivatása a reklám, és ez itt nem is a reklám helye. Mindent saját, személyes tapasztalataink alapján írtunk le, és nem szokásunk zsákba-macskát árulni, vagy ködösíteni. Bejegyzéseink célja a tapasztalatok átadása, valamint a gazdik informálása, hogy, ha hasonló történik kedvencükkel, tudják, mire is számíthatnak. Ezt saját bőrünkön tapasztalva tudtuk felvezetni, a helyszínek, személyek megnevezése mindössze a történet valódiságát igazolja. Megértésüket köszönjük!)
