~Sohasem felejtem el azt a csodálatos napot. Bevallom, én nem tudtam, milyen nap van, valójában nem is érdekelt. Hideg volt. Anyukám nem igazán foglalkozott vele, de én fáztam. Finom étel szagát éreztem a házból, de kételkedtem abban, hogy azt nekem hozzák.
Igazából úgy zajlott ez a nap, ahogy az összes többi. Nem voltam még túl öreg (kb. 6 hetesnek mondtak, ami nem tudom mit jelent, de rendben), de addig semmi különös nem történt velem. Azon az estén azonban minden megváltozott...
Egy nagy guruló doboz jött hozzánk. Én kiváncsi voltam rá, Anya meg ugatott. Kijött a Gazda. Örült a finom illatú nőnek. A nő megnézett engem, mosolygott rám, és tovább beszélgetett a Gazdával. Tetszett nekem a nő. Volt benne valami imádnivaló. És az illata... Nem, nem csirkehusi... Ez valami más... De isteni.
A Gazda felemelt és egy szalagot tett a nyakamba. Hova megyek, hogy így ki kell csípnem magam?
Anya és én gyorsan elbúcsúztunk, ő azt mondta, most kezdődik az életem. Aha... És tejet kitől kapok???
Bekerültem a nagy, guruló dobozba a finom illatú nővel. Nem, ez tuti nem csirke. Ez finomabb annál. A nőből áradt felém a szeretet. -Nemsokára megismered az új gazdidat -mondta nekem a nő.
Hohó! Lesz saját gazdim? Aki etet? Itat? Ad tejet? Vajon szeretni fog? És én őt???
Féltem. Túl sok új volt ez nekem egyszerre. Ráadásul ez a guruló doboz zötykölődött is. Nem kölyöknek való ez...
Egyszer csak a doboz megállt. A finomság illatú nő az ölébe vett, és bevitt egy meleg házba. Életemben először voltam bent! Meleg volt, jó illat, és semmi nem volt nedves a lábam alatt! Körbenéztem... Túl sok a fény...
Aztán jött ő. Csillogott a szeme, mint aki mindjárt sír. Nem tetszem neki? De, de, érzem a boldogság illatát rajta. Örül. Nekem? Tényleg nekem? És én miért csóválom a farkincám? Én is örülök neki? Ennyire?
A lány (merthogy egy lány volt, egy fiatal felnőtt) leült, és várt engem. Valami hozzá húzott. Hívogatott. Bemásztam az ölébe, és ránéztem.
Azonnal megszerettem. Ő pedig engem. Ahogy egymás szemébe néztünk, tudtuk, hogy mi egymásnak lettünk teremtve. Ő az én Gazdim. Én pedig az ő kutyája vagyok.
-Boldog karácsonyt, kislányom! -mondta a finom (most már tudom, hogy az a nem csirke az kacsa volt) illatú nő a lánynak.
Akkor még nem tudtam, mi az a karácsony (három nap a nagy hidegben, amikor fa van a házban, és annyit eszel, amennyi beléd fér), de a kedvenc napom lett. Aznap változott meg az életem. Akkor lettem Gazdis kutya. Igazi családot kaptam. Tényleg aznap kezdődött az életem, a Gazdim mellett.~
Minden karácsonyi-kutyusnak hasonló sorsot képzelünk, nem igaz? Rengeteg gyermek kér a Mikulástól, Jézuskától kutyát. Hiszen a kutya a legszuperebb. Ő mindig mellettünk van, úgy szeret, ahogy vagyunk, és ő az ember legjobb barátja.
Bár ilyen egyszerű lenne ez az egész!
SZERETNÉM LESZÖGEZNI, HOGY NEM VAGYOK A KARÁCSONYI AJÁNDÉK KUTYA HÍVE!
Az, hogy Tora nem szenvedte el azt, amit a legtöbb kutyus igen, nem azt jelenti, hogy az ő története a mérvadó, sőt! Ez a ritkább végkifejlet sajnos.
Miért ellenzik ilyen sokan a karácsonyi kutya ajándékozást? Elmagyarázom, mert sokan nem értik, pedig ez nagyon fontos.
1: Kell-e a megajándékozottnak egyáltalán kutya? Való-e neki eb?
A kutya onnantól, hogy átlépi a küszöböt, családtag. Nem két hétig, nem két hónapig, hanem örökre. A legtöbben három okból ajándékoznak kutyát ezen az ünnepen: a gyermekük örömére, időseknek, és fiatal szerelmesek 'gyerekpótléknak'.
Ha a szülő a gyermeknek akarja ajándékozni, akkor el kell fogadnia, hogy az a kutya bizony nem csak a gyerek felelőssége. A szülőé is. Egy gyereknek meg kell tanítani, hogyan nevelje a kutyát. Hogyan lássa el. És az alapokat a szülőnek kell megtanítania mind a gyereknek, mind a kutyának. Ez alap. Aki ezt nem vállalja, inkább vegyen interaktív kutyust a gyerkőcnek, és várja meg, hogy önálló legyen, akkor majd lehet élőt adni neki. Nem tagadom, a kutyával közös séta, játék, tanulás az egyik legjobb motiváció a családok közös programjaira, de az nem két hétig program, hanem kb 13 évig. Bizony ám, ugyanis a gyerekes családok többnyire kölyköt vesznek magukhoz, aki játékos, cuki, aranyos, de sajnos lésőbb kiderül, hogy rossz is. Ugyanis nincs megnevelve. És egy gyereknek bizony nem sok tapasztalata van nevelésből. Az ilyen kutyusok túlnyomó részénél a szülők elveszítik a türelmüket, és túladnak a négylábún, vagy még rosszabb- kiteszik az utcára. Hány film is szól erről? Kutyusok mesélik el, hogy karácsonyra kapta őket a gyerkőc, majd a sok rosszaság miatt esőben hidegben utcára kerülnek. Nem véletlwn az eső, hideg dolog. Ez ugyanis február környékére már aktuális, akkortól kölyökdömping van az utcákon. Rengeteg új, akik fáznak, éhesek, és képtelenek gondoskodni magukról. Így hát javaslom, sokszor gondoljuk át, fel van- e készülve a család a kutyára! Ha igen, javaslom a kb. 1- 1,5 éves kutyákat, akik már nyugodtabbak, de játékosak, ebben a korban tökéletesen taníthatóak, könnyebb lesz velük az összeszokás!
Az idősek jóval másabbak. A fiatal családtagok többnyire azért ajándékoznak nekik kutyust, hogy ne legyenek magányosak, mozduljanak ki, stb. Ez mind szép és jó. Nem sok öreget ismerünk, aki az unoka mosolyát kutyára cserélné, de tény, hogy a négylábúért is mindent meg fog tenni. Itt azonban gyakran elfelejtjük, hogy az idősek nem olyanok, mint a fiatalok. Nem mindig olyan könnyű sétálni menni, vagy orvoshoz kell menni, rosszullét, stb... Ez nem egyszerű. Idős mellé úgy való kutya, hogy a fiatalok segítenek. Mert legyünk reálisak, bármi történhet.
Az idősek sokkal felelősségtudóbbak, ez tény, azonban nekik is segíteni kell. Mindenki látott már minimum egy nagyit lógó hasú tacskóval sétálni, aki nem is sétált, inkább gurult. Ez így van, ők hamarabb túletetik a kutyust, hiszen nem garantált az eb lemozgatása.
Ha mindenképp vágyik a kedves idős rokon kutyára, javasolt neki egy öregebb, nyugodtabb példány, aki az alapokat már tudja, és ténylegesen támogathatja majd a gazdit. Sajnos azzal a borzalmas ténnyel is számolni kell, hogy az idős kor után az elmúlás jön. Ha a gazdi megy el előbb, a kutyát az ajándékozónak illik magához vennie. Nem lehet összeszámolni, mennyi kutya van menhelyen a gazdi halála után, mert a rokonok nem fogadták be őket. Szerintem ez szomorú. Az ajándékozónak legyen erre is lelki ereje gondolni, neki kellene először jelentkezni a kutyáért. Ha ezek a szabályok működnek, jöhet az eb!
A fiatal párok merőben más tészta. Ők többnyire szakkönyvek alapján próbálnak kutyamennyországot alkotni az otthonukból. Az ilyen kutyusoknak egyetlen veszélye van: a szakítás. Javaslom alaposan megfontolni a dolgot, ugyanis a párok szétválását a kutya is megszenvedi. Vége a rutinnak, nagy változások jönnek, és egy gazdi eltűnik. Ritka, hogy ez pozitív hatású (írói megjegyzés: bár cseppet sem lehetetlen, erről később lesz szó egy másik bejegyzésben). Baráti körben is tapasztaltuk, hogy a kutyáért komoly háború is lezajlik a párok között. Ez bizony a karácsonyi kutyánál is felmerül. (Javaslom, hogy a chipen annak a neve szerepeljen, aki kapta, így ez elkerülhető.) A fiatalok egyébként mentett, vagy fajtatiszta kutyusokat választanak, nekik inkább javasolt a kölyök kutya, akit lépésről lépésre együtt nevelhetnek. Nagyon fontos, hogy ha konfliktusok vannak a kapcsolatban, nem szabad karácsonykor kutyával békíteni. A baj nem oldódik meg, és az első adandó alkalommal a kutya szenvedi meg. Ha alapos megfontolás után mégis kutya lesz a karácsoni ajàndèk, alaposan szervezzetek meg mindent, hogy mindenkinek jó legyen! A következetesség nélkülözhetetlen!
2: Kié a felelősség?
Akinek adjuk a kutyust, onnantól felelős lesz az állatért, ez alap. Azonban a fentiekből láthattátok, hogy az AJÁNDÉKOZÓNAK IS HOSSZÚTÁVÚ FELELŐSSÉGE VAN! Igenis figyelnie illik az állatot és a gazdit is. Ha gond van, illik segíteni. Ha baj van, meg kell előzni a tragédiát. A KUTYA AJÁNDÉKOZÁS NEM EGY RÖVIDTÁVÚ MEGLEPETÉS, AZ AJÁNDÉKOZÓNAK IS FELELŐSSÉGE VAN! Gondoljunk csak bele. Egy életet egy másik életre bízunk. Ez azért komoly felelősség, amivel muszáj számolnunk.
3: Drága mulatság...
Na, nem feltétlenül maga az állat (bár egy fajtatiszta kutya ára általában 6számjegyű...), hanem annak az életben tartása. A rendszeres étkeztetés, orvosi vizsgálat, a szükséges oktatás és az alap felszerelések mind-mind pénzbe kerülnek. Én nem szívesen nyúlok más pénztárcájába, ezért nem is szívesen ajándékoznék állatot. Ez hosszútávú móka, és az állatnak ezekre mindig szüksége van. Ha mindenképp kutyát adunk karácsonyra, illik az állatnak minimum egy oltáson túl lenni, ennivalót vinni (olyat, amit korábban evett), és az alábbiakat: póráz, nyakörv, ha már van, oltási könyv, tálak (ételnek-víznek), legalább egy játék (az ajándékozottnak nem valószínű, hogy van), stb. Így már nem is olyan vicces ugye? Ez, amit leírtam, minimum 20.000Ft. Ha ezt az új gazdi nsm kapja meg a kutyushoz, így nyit másnap, és bizony december 25.-én nem sok kutyabolt van nyitva...
4: Egyáltalán mit/kit is adok én ajándékba?
Rengeteg kérdésre kell választ adni, és ha kutyát ajándékozunk, ez kötelező. Fel kell készíteni a gazdit, hogy tudja, mire kell számítani. Ez nagyon nagy felelősség. És sokan nem veszik komolyan.
A kutyák általában kb. 13 évig élnek. Akármilyen fajta, a leendő gazdi (főleg, ha nem tud a nagy meglepetésről) lehet, hogy nincs felkészülve egy ilyen ajándékra. Egy példa: ha valaki albérletben lakik, nem biztos, hogy tarthat kutyát, lehet, hogy a főbérlő nem engedi meg. Ennek utána kell járni. Az sem mindegy, hogy honnan hozzuk a kutyát (tenyésztő vagy menhely), a fajtáról mit érdemes tudni (ha tenyésztőtől hozzuk az állatot, őt alaposan ki lehet kérdezni), mi az előélete (ez főleg a menhelyes kutyáknál fontos, hiszen hiába cuki és szép, ha közben még a széltől is fél, és nem mer még az utcára sem kimenni), mit javasolnak azok, akiknél volt az etetésről, a mozgásigényről, stb. Egyáltalán való-e annak az embernek az ilyen kutya? Egy 80 éves néninek nem ajándékozunk vizslakölyköt, mert nem tudja lemozgatni, nem igaz? :)
5: Szóval tilos?
Nem. Egyáltalán nem tilos, hiszen vannak emberek, akik méltók a kutyatartásra, és nekik ez a nap lesz életük legcsodásabb karácsonya. De csak jól megfontolva szabad, csak olyannak, akinek lehetősége van kutyát tartani, és szándékában is áll.
Őszintén remélem, hogy aki ilyen ajándékon gondolkodik, elolvassa ezt, és számításba veszi a fontos kérdéseket. Segítsünk egymásnak, ne lenyűgözni akarjuk a másikat, hanem megfontoltan ajándékozzunk! És akkor mindenkinek remek lesz az ünnep!
Előre is boldog, meseszép karácsonyt kívánunk mindenkinek!
Ha van véleményed, tapasztalatod, oszd meg velünk itt, vagy a Facebookon, a KutyaKultúra oldalán!
