Mint azt már a Facebook-oldalunkon is elkezdtük boncolgatni, a kutya-gyerkőc téma szívügyünkké vált.
A gyermekek onnantól kezdve, hogy beszélni tudnak, szinte azonnal nyaggatni kezdik szüleiket, hogy négylábú társra vágynak (ennek valószínűleg oka van!!!), és ez az álom vagy teljesül, vagy nem. De egészséges dolog-e kutyát tartani gyerkőc mellett? Van-e ennek előnye, hátránya? Mai cikkemben ezt a témát igyekszem kifejteni.
(Fontos, hogy a cikkhez nem szakirodalmat, hanem a gazdik véleményét, tapasztalatait, és saját emlékeit igyekszem felhasználni, ugyanis hiszem, hogy a legjobb tanítónk maga az élet, az ilyen témákban legalábbis biztosan.)
Tény, hogy mindkét feladatot nagyon alaposan át kell gondolni. Sem a gyermeknevelés, sem a kutyatartás nem játék, hiszen mindkettő életért mi vagyunk a felelősek. És ha mindkettővel bővült a család, ott aztán van feladat. :) De hiszem, hogy megéri.
Ha engem kérdeznek, nem tagadom, hogy a válaszom IGEN, GYEREK MELLÉ VALÓ KUTYA! Hogy miért? Íme pár indok mellette:
1. A gyermeknek ő lesz a legnagyobb bizalmasa, aki soha nem árulja el, és mindig mellette lesz
2. A kutya ösztönösen óvni-védeni fogja a gyermeket mindentől.
3. A gyermek felelősséget tanul a kezdetektől.
4. Egyikük sem fog unatkozni, akár egész nap képesek lesznek együtt játszani kint is, a szabad levegőn, és bent is, ha épp rossz az idő. (A gyermek legalább nem internet függő, tabletmumus lesz).
5. A gyermekeket nagyon megnyugtatja a kutyasimogatás.
6. A kutyákat "fiatalon tartja"egy gyermek. Sosem fog tudni úgy igazán betunyulni, hiszen mindig van ok a játékra.
7. A kezdetektől elkerülhető, hogy a gyermek féljen a kutyáktól, de családon belül megtanítható neki az állatok tisztelete.
8. Mindkettőjük szocializációjára pozitív hatással van
9. Remek családi programokat lehet szervezni a levegőn (kirándulás, utazás), amiben a kutya is részt vehet.
10. A kutya lesz a gyerkőc legjobb barátja.
Ismerek olyan családot, ahol, mikor édesanya teherbe esett, kiskutyát fogadtak az otthonukba a szülők, mert szeretnék, ha a gyerek a kezdetektől kutyás lehetne. Szerintem ez egy szuper gondolat,
hiszen ember és állat együtt nőhetnek fel.
Persze kutyát tartani egy gyerekes családban sosem volt, és nem is lesz egyszerű. Azonban, ha a gyermek a kezdetektől ezt tanulja, hiszem, hogy eredményes lehet a kutya-gyerek viszony.
Íme pár olyan szabály, amit gyerekes családok állítottak fel a kutyatartás miatt:
1: Nem kapálózunk a kutya körül.
2: Nincs hirtelen mozdulat a kutya felé.
3: A kutya nem játék, hanem játszópajtás. Az ő testi épségére is ugyanúgy vigyázni kell, mint a sajátunkra.
4: Nem etetjük mindennel a kutyát. Amit adni akarunk neki, arról meg kell kérdezni a szülőt.
5: Nem nyúlunk a kutya táljába, főleg, ha az állat eszik.
6: Nem nyúlunk a kutya szájába.
7: Nem csapkodjuk a kutyát.
8: Kutyát sétáltatni csak szülővel, vagy a szülő engedélyével szabad.
9: A gyereknek ugyanúgy meg kell tanulnia a kutyák apportírozásának alapjait (ül, fekszik, marad, gyere ide), mint a felnőtteknek, hiszen bármikor szükség lehet rá, és a kutyának a gyerekre is hallgatnia kell.
10: A család kutyája, és az idegen kutya között VAN KÜLÖNBSÉG, ezt tiszteletben kell tartani. Ha simogatni, játszani szeretnénk idegen kutyával, a kutya gazdájától meg kell kérdezni.
Sok szabály van még, persze, de szerintem ezek a legfontosabbak. Azonban a gyermekekre igenis jó hatással vannak a négylábúak. És hiszem, hogy erre nagy szükségük van.
Persze a gyerkőcnek az otthoni kutyáról is be kell látnia, hogy az nem játék, és ezt a szülő feladata megtanítani. Ismerek egy nőt, aki gyermekeknek tart kutyákról előadást, és régebben elmesélte egyik kedvenc történetét, amit mindig elmond a gyerekeknek:
Egy családban élt egy dobberman, és a családnak volt egy kétéves gyermeke is. Egyik nap a kutya aludt, és a gyerkőc is abban a szobában volt, épp nyalókát eszegetett. Mikor a nyalóka elfogyott, a gyerkőc unatkozott, és kitalált magának egy játékot. A kutyus fenekébe próbálta meg bedugni a nyalóka pálcikáját. A kutya felkelt, és megtámadta a gyereket. Rákapott a fejére. Amint rájött, mi
történt, elengedte, és a gyereknek nem lett baja, de nagyon megijedt, és zokogott. A szülők a kutyát azzal büntették, hogy elaltatták.
A történet ugyan megrázó, de roppant tanulságos. A hallgató gyermekek első kérdése általában az, hogy hol vannak a szülők?
Remek a kérdés,ugyanis a FELNŐTTEKNEK KÖTELESSÉGE AZ ELSŐ PILLANATTÓL ODAFIGYELNI A GYERMEKRE ÉS A KUTYÁRA EGYARÁNT, HA PEDIG EGYÜTT VANNAK, KÜLÖNÖSEN.
A másik tényező, amire a gyerekek gyakran nem gondolnak, az az ösztön. Épp ezért ismerősöm mindig ezt a megrázó kérdést tette fel nekik:
Legyetek őszinték! Ha alszotok, és valaki valamit a feneketekbe akarna dugni, ti hogy máshogy reagálnátok?
És bizony itt a pont.
Akármennyire is képezzük szerte-szana a kutyát, az ő életének egyik kulcsfontosságú tényezője az ÖSZTÖN. És ezt bizony az első pillanattól számításba kell vennünk, és erre a gyermekeket is meg kell tanítanunk. Nem játék a kutya, hanem családtag. A szüleivel hasonlót sem próbált volna megtenni a gyerek, hiszen nem kerül ilyen helyzetbe. El kell érnünk, hogy a gyerek a kutyát is ennyire tiszteletben tartsa.
Azt is számításba kell venni, hogy amellett, hogy a gyermekünkért mindent megteszünk, képesek vagyunk-e ugyanezt megtenni a kutyánkért is? Az ebnek mozgásra, tanulásra, játékidőre és pihenésre is szükség van, és nem elhanyagolható a rendszeres orvosi vizsgálat, az étel, a víz, és még sorolhatnám. Sem egy gyermek felnevelése, sem egy kutya tartása nem olcsó, és nagyon fontos, hogy, ha belevágunk mindkettőbe, mindent megtegyünk azért, hogy mindkét oldal külön-külön és együtt is a legmegfelelőbben legyen kezelve, gondozva, szeretgetve.
A dolog nem egyszerű. Elhatározás, kitartás és mérhetetlen odafigyelés szükséges. Azonban hiszem, hogy ez nem lehetetlen, és mindemellett kifizetődő.
Egy család az én képzeletemben gyermekekkel és kutyákkal teli. És ha évtizedek óta működik ez a dolog, akkor mi akadályozhatna meg minket? :)
Ha az ember tarja magát a szabályokhoz, és a kezdetektől úgy neveli mind a kutyát, mind a gyermeket, hogy együtt tudjanak élni, hiszem, hogy minden a lehető legnagyobb rendben lesz. Érdemes a kutyaiskolákat beleiktatni az életünkbe, és magunkkal vinni a gyermeket is, neki is van mit tanulnia minderről. És ha ez sikerül, olyan meghitt családi légkört alkothatunk, amiben a kutya áldás és családtag lehet egyszerre, és gyermekünk legjobb és legodaadóbb barátja is egyben az idők végezetéig. :)
(a képek forrása: Pinterest)
